|
Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
T
Oly sietõs az élet, idõnek hátán.
S ezért mindig mondom...
Hevesen éljétek át.
|
|
T
megelégedettség
szegõdött mellém
aznap, |
|
M
Szemeidnek ragyogása,
Gyertyalángnak lobbanása,
Végül virágszálként fekszel,
Karjaimban elernyedt testtel. |
|
Gy
Mit leír tollam; hitem vetem én benn'
Várom, szabadítson fel e sokat érõ erõ
Mily sokat ígér õ! |
|
M
Szavaid izzó parázs,
könnyeim vízcsobogás,
szívedben hajnal fénye,
ajkam alkonyi árnyak rejteke, |
|
M
Elindult a maga választotta úton,
Nem töprengett a jövõn, sem a múlton.
Nem akart már élni, nem akart semmit,
Egy cél volt elõtte, innen elmenni. |
|
M
Még most is érzem illatod,
nyakamon forró csókodat,
szememben szemed tüzét,
ajkamon puha ajkadat. |
|
M
Ernyedten hanyatlik kezembõl kezed,
Míg halványul az érintés, oly mély
A búcsú, mit esendõn kíván szívem;
- Mert már csak emlék, az, az esõs éj! |
|
M
Jöjj újra álom,és ringass el,
Jó lenne érezni ezt a szépet,
Hangodat hallom,és látom Kezedet,
Simogatja elõre hajló fejemet. |
|
Gy
Átölelt, magához húzott, teste erõs volt s meleg,
Varázsát csupán az ébredõ nap törte meg. |
|
M
Most mindnyájan téged kérdeznénk,
megesküdnék rá ezrek, milliók helyett:
- Hogy mondd! - gyermekként lobogva
pattogó zománc-arcod mögött, |
|
M
De eszembe jutnak csókjaid,
ölelésed, szemed kékje,
õszintén suttogó hangjaid,
hogy soha nem felejtenél el. |
|
M
A tegnap csendje itt van.
Újra meglátogat.
Eljött és lehet végleg marad. |
|
M
Apám,
Fáradt lángod
Bennem új erõt talált,
Helyetted is élek tovább. |
|
M
Mintha szellemalak ülne a
Dühödt folyó partján,
A nap fénye meg-megcsillan a
Lány áttetszõ arcán. |
|
M
Nem szeret. Ez már egy értelmû.
Mint ahogy az ég kék színû.
Õ itt él ebben a világban,
S én nem élhetek ott, ahol õ van. |
|
M
Te küldettél, hogy megtaláld a forrást,
Feltûnsz és lebuksz csodásan, mint a Nap,
Messzi ladikban halványodva, folyvást,
Ott vagy hol az ég és tenger összecsap. |
|
M
Nem éppen szívet melengetõ élmény:
A sok kémény
Füstöt ereget a Waterloo híd mögött.
|
|
Gy
Nehéz imáim a holtakra hagytam.
Tenger-titkaiknak búcsúzó dalát |
|
M
Ám egyszer a nyuszi koma,
Megfûzte a malackát,
Menjen vele kirándulni,
Járjanak egy órácskát.
|
|
M
A neved nem ejtem ki soha
Mosolyod elvarázsolt volna
S a csókod egy esõs éjszakán
Mielõtt haza mentünk volna... |
|
M
A jelenben mindig ott vannak az árnyak,
a gondok, küszködések, és sötét félelmek,
mert nem tudhatjuk, mit rejt a holnap,
s a gyöngyszemet eltakarják titkos rejtelmek. |
|
M
Holló ül a magas ágon,
Csõrében egy darab sajt,
Fa alatt a ravasz róka,
Ez jelenti most a bajt. |
|
M
Szakadó esõben két alak áll az éjben,
ezernyi félmozdulat áll a légben,
tekintetek harca éppen.
|
|
Gy
Bûntudat. Maga a szó elgondolkoztat.
Elõjön, ha másoknak okozunk fájdalmat. |
|
|
|
Ma 2025. július 07. hétfő, Appolónia napja van. Holnap Ellák napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|