|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Ha meghalok, engem ne sirasson senki:
mert jó volt Embernek lenni,
vagy legalább próbálni.
|
|
 Gy
Rettegve nyitok ajtót,
mert tudom, te vagy mögötte. |
|
 M
Lelkemen alszik a fény,
Lelkemen boldog lényed,
Mellyel a mámor hajnalát,
Oly sokszor, tõlem kéred! |
|
 M
Lelkekre száll a csend,
nagy, bús léptekkel
száll az alkony le, -
házakra, s földre. |
|
 M
Minden hiába. /Mondom én./
Bennem lüktet a szívverés.
Áttör a zajon a sûrû csend,
vakon nézem az életet. |
|
 M
Barát vagy ellenség?
Majdnem egyremegy,
Mindkettõ csak sebez,
Tüskét szúr a szívedbe. |
|
 M
Csillagok porából születtél meg
a távoli mindenség fényébõl nekem,
hogy a szívemet észrevétlen befújja
ez az aranylóan izzó csillagszerelem: |
|
 M
Hallom fájdalmát sziveknek
leírhatatlan
sorokban -
|
|
 M
Mint született hajótörött:
vagyok. Homokból lágyan
a váram - homokba csorgatom, |
|
 M
Megfakult fénykép elõttem -
egy tablókép, igen -
|
|
 M
A kis fehér hópihe
Vágyott már az égbõl le,
Irigyelte társait,
Kiket a szél lágyan vitt. |
|
 T
Oly sietõs az élet, idõnek hátán.
S ezért mindig mondom...
Hevesen éljétek át.
|
|
 T
megelégedettség
szegõdött mellém
aznap, |
|
 M
Szemeidnek ragyogása,
Gyertyalángnak lobbanása,
Végül virágszálként fekszel,
Karjaimban elernyedt testtel. |
|
 Gy
Mit leír tollam; hitem vetem én benn'
Várom, szabadítson fel e sokat érõ erõ
Mily sokat ígér õ! |
|
 M
Szavaid izzó parázs,
könnyeim vízcsobogás,
szívedben hajnal fénye,
ajkam alkonyi árnyak rejteke, |
|
 M
Elindult a maga választotta úton,
Nem töprengett a jövõn, sem a múlton.
Nem akart már élni, nem akart semmit,
Egy cél volt elõtte, innen elmenni. |
|
 M
Még most is érzem illatod,
nyakamon forró csókodat,
szememben szemed tüzét,
ajkamon puha ajkadat. |
|
 M
Ernyedten hanyatlik kezembõl kezed,
Míg halványul az érintés, oly mély
A búcsú, mit esendõn kíván szívem;
- Mert már csak emlék, az, az esõs éj! |
|
 M
Jöjj újra álom,és ringass el,
Jó lenne érezni ezt a szépet,
Hangodat hallom,és látom Kezedet,
Simogatja elõre hajló fejemet. |
|
 Gy
Átölelt, magához húzott, teste erõs volt s meleg,
Varázsát csupán az ébredõ nap törte meg. |
|
 M
Most mindnyájan téged kérdeznénk,
megesküdnék rá ezrek, milliók helyett:
- Hogy mondd! - gyermekként lobogva
pattogó zománc-arcod mögött, |
|
 M
De eszembe jutnak csókjaid,
ölelésed, szemed kékje,
õszintén suttogó hangjaid,
hogy soha nem felejtenél el. |
|
 M
A tegnap csendje itt van.
Újra meglátogat.
Eljött és lehet végleg marad. |
|
 M
Apám,
Fáradt lángod
Bennem új erõt talált,
Helyetted is élek tovább. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
