|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
 M
Sajnos ma már be kell látni,
Hogy az idõ elszaladt.
Fiatalos erõ és hév,
Csupán csak emlék maradt.
|
|
 M
Miközben a szivárvány színeivel játszik
A földön a könnytócsa már nem is látszik
A szívem közben egyre színesebb lett,
S ehhez csak ez a könnycsepp kellett.
|
|
 Gy
Azért élsz,hogy tanulj,hogy tudást és észt szerezz? |
|
 M
Eddig errõl le kellett tennem,
Nem volt, kiért értelme lennem,
De már megvan, akit sose feledek,
Esti Dóra, kit én szeretek
|
|
 M
"Hol van a nyaram, ami volt?
Miért megéltem büszke kort?
A szabadság nem élvezet,
Csak az, mi egyszer létezett... |
|
 M
Halkan szelíden... zöld rét, üde part,
Érzõ szívednek ajánlom e dalt,
Virágszirmot lebbent a muzsikád,
Halkan szelíden, aludj kicsi lány
|
|
 M
Itt vagy mellettem, vagy örökre elmentél?
Miért nem szól a hárfa? Miért a némasága?
Mondj egy szép szót nekem, hogy újra zengjen.
|
|
 M
Köszönöm neked a legszebb álmot,
Hogy vége lett, igen, ugyanúgy fáj,
De egy percig sem haragudtam rád.
|
|
 Z
vasló dübörög
kijelölt pályán
tébolyult ördögök
cipelik a mázsát
|
|
 M
Olyanok lehettünk volna...
s ha két karod el nem tolna,
nem kéne mondd, amit érzel,
elég, ha szemembe nézel,
|
|
 H
Az élet csak ... Éjszaka volt, elfeketedett a sugártalan
tér, s vakon ingott a Föld-tengely. Bolygó csillagként
hunytunk ki, ember, állat, s az a képzet reszketett
koponyánk árnyai közt: "mi halhatatlanok vagyunk, |
|
 H
Csend volt, szürke magány,
a szoba falai közt siratta
egymást a sok különbözõ formájú halál
|
|
 H
Álmodtam...
s átölelve tartott,
mint izzó láva
vulkán oldalát.
|
|
 M
Sivár e világ, létem egy könnycseppben él,
Míg rohan az idõ s város jajt kiált;
Csendemben szív dobban, egy kéz nyúl felém,
Majd halk neszt hallok, - szól - látlak már!
|
|
 Z
Rejts el engem a szívedben
dobbanás mellé közvetlen;
|
|
 M
kifényesítjük, de hányszor
a porrá hulló reményt,
|
|
 M
A szívem egy vad madár.
Megtalálta helyét szemeidben
|
|
 T
Télen a fa alszik
Egészen tavaszig.
Hó a takarója,
Mi a fagytól óvja.
|
|
 H
Kék és piros fények körülöttem,
Amikor a világra jöttem.
Azt mondják üvegketrecemben,
Szépen növekedtem. |
|
 M
Meghajolsz léted vajúdásának,
Míg a fa lombja szerelmesen piheg,
Életed delelõjén áll Napod, s egy nevet
Súgsz, perzselõ tüzed sóhaja árad.
|
|
 Gy
õsóceánból felcsapó permet
halk szavú, hideg esõcsepp |
|
 Gy
Szívemen kopogtat egy könnycsepp,
fényében le van írva: szeretlek téged.
Arcomon megszárad, ajkamon szétázik, |
|
 M
Elmentél,s vissza nem nézel,
Itt hagytál a borzongó sötétséggel.
|
|
 M
Ha kell, virágszirmot hintek elébed,
Hogy a kies út is rétnek hasson;
S ha kell, bárhová követlek téged,
Hogy láthassam halovány mosolyod!
|
|
 M
Mondd álmodsz-e még
színes, vidám napokat,
utcák rejtekén lopott csókokat; |
|
|
|
Ma 2025. november 30. vasárnap,
András, Andor napja van.
Holnap Elza napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
