|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Mint virágot a fény úgy ölelt át,
Ahogy csendesen a karjába zárt.
Úgy simogatott a gyengéd kéz,
Mint ringó mezõt a hajnali szél. |
|
 H
Hópehely száll arcomra
és ott elolvad.
Felnézek az égre
És látom, hogy vége.
|
|
 D
Ablakom alatt ültetett rózsát,
melynek tövise sebezte kezed, ám
mégis leszedted, - csak, hogy lásd
- a szemem boldog mosolyát |
|
 D
Nemsokára jön a pincér,
Tányért lök az asztalra, |
|
 H
Az elmaradt ölelés
Az érzelem kitörés
Minden, minden Rólad szól
Remélve: az Élet lassan kárpótol. |
|
 H
A gyermekek csak mennek, itt hagynak
Pedig szeretettel áldottad meg éltük.
És mikor én hibázok mindent el
Ártatlanná teszed vétkünk. |
|
 T
Jó sajt lesz, látom.
Kicsi golyhó,
késem belemártom. |
|
 T
Szerelem jön, mint hajnalpírja
A nagy könyvben meg van írva.
|
|
 H
"Nézz fel rám, lelkedként nézek rád
Te balga, ki habzsolva falod az életet,
S a pórnépnek csak, mi koncot dobálsz,
Tömöd degeszre semmit érõ létedet!" |
|
 H
Halkan zizegnek a szavak a fülemben, amit a szivárvány alatt belesúgtál.
Gyatra széltõl gyötrõdnek a fák, róluk a madarak is messze szöktek.
|
|
 H
A naplemente után a mester hívja az alkonyt,
Lehúzza ujjáról a gyûszût, ma már nem alkot,
Cérnáit tekeri, tûit a tûpárnába tûzi,
Kezenyomán a rejtjelet csillagjós kibetûzi: |
|
 H
Halódó lelkemet látod a szememben,
aggódó szívemet teszem a szívedbe.
Nem szabad szeretni, méreg az érzelem,
halál a szerelem, bánat az életem!
|
|
 H
Szép az élet, csoda szép,
de egyszer megváltozik minden!
Még mi is felnõvünk egyszer,
mint ahogy a betûk,
|
|
 H
Hosszú volt az út, melyen végigmentem,
Éveket szenvedtem, vesztettem.
Kitörni nehéz volt, féltem,
Lám mégis megtettem. |
|
 H
csontjaim közül
a fénylõ látszat-idõ
némán pereg
napjaim mohón falják fel |
|
 H
A Hold mögé rejtõzve búvok
Magamba nézve, téged láttalak
Ezüst szálat fonok köréd
Õrzöm álmod hallgatag. |
|
 H
Életemben te vagy a boldogságom,
Vágyom rád mindíg, de ez álom?
Fognám kezed, simítanám a hajad,
Csókolna a szám, ha szomjas ajkad. |
|
 H
Oh hát elment õ
a ketrecben élõ
csonka farkú, magevõ
jó öreg keréktekerõ. |
|
 H
Arra gondolok. Milyen jó lenne most is Veled.
Ha érezhetném hogy érint kezed.
Ha csókolna engem a szád.
S nem érne el az ami fáj. |
|
 H
Leporolt emlékek között keresem,
voltam-e boldogtalan gyermek?
Vén fejjel jut még eszembe:
Édesapám!
|
|
 H
Bátorságod szemünkben gyávaság.
Miért hiszed, hogy bárki bánt?
Miért hiszed, hogy te vagy az ég.,
És ki körött minden ég?
|
|
 H
Hegyoldalba forrás fakad,
Kristálytiszta a vize.
Az emberek flakonokba,
Viszik innen messzire.
|
|
 H
Mert fél életen át rám vártál,
mert ha kértem, velem voltál,
ha lettél volna bár velem
oly szívesen, de nem kértem,
|
|
 H
Az éjben egy kicsi ház
Ablakán kicsorog a fény
Vidám arcok az asztalnál
Mesélõk, és imádkozó lény. |
|
 T
Néha, álmatlanul fekszem csak az ágyon,
Majd hirtelen, lebben egy könnyû fátyol,
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 25. péntek,
Eufrozina napja van.
Holnap Jusztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
