|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Hej, az este megint itt van,
Ismét sok lett a sava,
Mi öli meg a sok savat?
Hát bizony a pálinka. |
|
 H
Költõk kaszálnak a síkon
aranyszínût válogatni. |
|
 H
Életem lehulló gyöngy,
Elhamvadó, földi kínpad,
Ó, Uram add bûneim bocsánatát,
Ha hív az égi színpad. |
|
 H
vaslovon szelíd tekintet
töltésen integet a pipacs
ábrándos lány, ég veled
elrohansz, mint a szép pillanat |
|
 H
Talán bántani fog, talán õ is úgy öl meg, zúz darabokra, mint mások elõtte,
S újabb, soha be nem gyógyuló, örökké vérzõ sebet szerzek, s nem tanulok belõle.
|
|
 H
Mi ez a varázs,
mi ez az ujjongó,
árulkodó szívdobbanás,
|
|
 H
Tudom neked is fáj, de mostmár életünk lejárt.
Szembe kell néznünk jövõnkkel.
S mondjuk fájdalmunkban :csak ez járt!!
Mert az idõ mindent elhantol, sebeket bezár.
|
|
 H
Utolsó szavaid keresem ,
Utolsó mosolyodról elmélkedem ,
Várom , hogy újra jöjj ,
Rám nevess ,
|
|
 H
Vajon gondolsz-e még néha rám,
egy szép nyári éjszakán...
a mezõn fekve, s a fák felett
nézve a csillagos eget... |
|
 H
a körön kívül állok
belül lelkek örömi
s kívül farkasokért kiáltok.
|
|
 H
Csak némán állunk egymással szemben,
A sok virág között, minden-minden szebb lett.
|
|
 H
Az orgona most a legszebb
Olyan fehér, mint a lelked
Most nyílott ki minden virág
Olyan szép, mint a nagyvilág. |
|
 H
Könnyebben viselte élete keresztjét,
bár megdöbbentette ez a nagy emberség.
Neki már szokatlan az effajta jóság,
sok embernek ma már többet ér a hívság.
|
|
 H
Fekete musztáng hátára álmodom magam
ki az éjbõl száguld a hajnalba velem,
hol gyönyörû az ég akár a szerelem,
bíbor láthatárba olvad ámuló szavam. |
|
 H
õ általa találta ki sokszor,
mit visel a leány
holott több száz kilométer
választotta el talán
|
|
 H
Csak el kellene fordulnom,
mit sem törõdve menni tovább.
De a szív felkiált: Már nem bírom!
És szembefordulok azzal, ami fáj... |
|
 H
Ezüstben pompázik a Hold,
mosolyogva hunyja le szemét,
csak én törölgetem könnyes szemem,
mert messze vagy tõlem oly rég.. |
|
 Z
Hamvas szürke már a hajam,
Életemet tovább élem boldogan.
Két kezemet tárom nektek unokák,
Gyertek gyorsan a karomba hát.
|
|
 Z
Szeretnék újból fára mászni,
lábbal kapaszkodni ágakon.
Szeretném érezni, mikor a számhoz húzott gallyról;
meggyet, cseresznyét harapom.
|
|
 Z
Szuszogni sem mersz, mert félsz, a többi hallja,
Hajad szemedbe lóg, nem látsz semmit: rajta!
Seggfej, mint te, pajtás, elveszti az eszét:
Szomszédod már hajtja az új Mercédeszét.
|
|
 Z
Vágyom rá, hogy átölelj végre, és kisüssön a Nap.
Hiányzik tükör-tiszta lelked mézédes bársonya...
|
|
 Z
Lényed métely.
Jövõnk kétely?
Messzeség.
Jössz-e még? |
|
 Z
Sürget a múlás,
minek meséljek!
Most újra futok
és nem érted élek.
|
|
 Z
Még nem láttalak,
pedig lehetsz a fény
az áramló erõ,
apró tavasz-pillanatban
egy ki nem gondolt legelõ.
|
|
 Z
Én nem ismertelek, Anyám, nem tudom, ki és mi voltál,
De tudnod kell: sokszor, nagyon sokszor gondolok rád.
|
|
|
|
Ma 2025. június 11. szerda,
Barnabás napja van.
Holnap Villő napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
