|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Szeretlek éjjel, ködben, mindenképp,
midőn utcáid egymásba szövődnek,
ablakaidon fények tükröződnek,
s falaid közt oly eleven a nép. |
|
 M
Angyalszárnysuhogás, mi halkan, szeretettel zavarja a csendet,
Ez bizony kitölti a jelenben a bensőnket, eszet, és lelket…
Feltölti a már meglévő múltat és a jó emlékezetünket. |
|
 M
Az egyedül élőknek év végén
minden évben ugyan az a gondja,
kivel leszek karácsony estéjén
melyik lesz az, ki az idén is lemondja. |
|
 Gy.
A csúf emlékek nem feledhetők,
mélyen lelkünkbe vésődnek ők.
Életünk végéig büntetők.
A szép emlékek fénye megfakul, |
|
 M
Egy magányos fenyő álma
Áll egy fenyő, magányosan
hóval fedve, ám, dacosan. |
|
 M
Örültünk a semminek,
díszeket magam csináltam,
de a fa gyönyörű volt,
abban a szegény világban, |
|
 M
Egy nyomorult aranylemezke,
Egy nyomorult ezüst-darab,
Lapokra pár betűcske metszve —
Melyet szolganép önt, farag, — |
|
 M
Emlékeimben kint hó hull, oly kövér,
te fényeddel, s szeretetemmel fölér!
Fenyőm ezüst estélyibe öltözött,
lelkembe csönd és nyugalom költözött. |
|
 M
Csillagszóró örömet szerez, mesés, szép látvány,
Szeretettel átölelni másikat, nem hátrány..,
De most nem esett a fránya hó, éj… sötét kátrány. |
|
 M
Fenyőillat,
piros alma, gyertyaláng,
csilingelő harangok, |
|
 M
Kiszólt Szent Péter: „Írva áll,
Előbb jut át egy dromedár
|
|
 H
Sólyom szárnyán szállj velem
repülj velem,
perzseljen tüzed, égjen
a sötétség minden |
|
:format(jpeg):mode_rgb():quality(40)/discogs-images/A-2373754-1322689216.png.jpg) H
Egész világ a harczmezőn,
Csak én nem vagyok ottan,
Ki harczi vágyat annyiszor
Éreztem és daloltam. |
|
 M
Borzalom, vér, utálat s gyalázat,
Mi kell még isteneitől e világnak?
Tán a csoda, ami végül megmentse,
Az új ember, ki új istent ölhetne. |
|
 M
Egy van közöttük,nincs hó rajta,
sok kis szines lámpácska világítja,
az erdő lakói kiváncsiságára. |
|
 M
Mert hull a hó, mert hull a hó,
És körben minden csillogó,
Azért, hogy sorsom része vagy,
Hó, – hála néked… nagy! |
|
 M
Karácsonyfa áll, a nagy nappalink közepén,
Rajta ég sok gyertya, tündöklik a rőt láng-fény.
A karácsonyfát szívvel-szeretettel feldíszítettünk,
Sok személyes ajándékot oda, alá készítettünk. |
|
 Gy.
Eltávoztál... jöttöd hiába várom,
Nélküled csonka maradt a családom.
Még ma is mindannyiunknak hiányzol,
Tudom, hiszem, angyalként ránk vigyázol. |
|
 Gy.
Ünnep közeleg,
áldott fényben ragyog a szeretet.
Szent érzés, mely kapuit nyitja,
elhozza szívünk örömét, |
|
 Gy.
És könyvhöz, látva a nemét
még egy roppant bátor tevét.
|
|
 Gy.
Szinte csillog a fenyőfánk, sokféle dísz van rajta,
Mi tettük rá, látszott, ahogy kérte, nagyon akarta…
Most meg ott áll gyönyörködve, az apraja és nagyja. |
|
 Gy.
Olyan vagy,
mint lombját hullató faág,
egymáshoz verődve nagy
erővel sikolt bennem a vágy. |
|
 Gy.
Szív alakja van – figyeld csak! –
Minden egyes hárslevélnek,
Kik szeretnek, már ezért is
Hársak alján üldögélnek. |
|
 Gy.
A nép rajongott érte, útjain mindég
Virágot szórtak elébe,félve óvták
A rohamosan közeledő veszélyre. |
|
 Gy.
Oson már az est,
izzik a fatest.
Fa körött béke,
s szeretet véle. |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 30. szombat,
Rózsa napja van.
Holnap Erika, Bella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
