|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Szépséges kertben állok,
hóként hullanak a szirmok |
|
 M
Ma pillanata
Az élet, ezért, éld meg!
Pillanatnyi lét. |
|
 M
Nézd, most megkeni csendes esővel,
így feltölti megújult erővel.
Édeskés aroma keringőzik,
száll a pillével, tán vágy szövődik. |
|
 M
Legyek Napfény arcodon,
derű szépséges szemeden,
legyek langyos esti szellő ,
legyek esőt hozó felhő, |
|
 M
Késő,meleg dékután volt,
parkban sétált egy kis kokott.
A sétány kiürült alkonyodott
arra járt egy idős nyugalmazott. |
|
 M
Bizony tud szigorú is lenni,
S ha csibész vagyok azt úgyis feledi!
Rámosolygok, nyakába ugrok:
akár egy kis majom úgy csimpaszkodok! |
|
 M
Ha még egyszer találkozva,
Sűrű erdő összehozna:
Egyikünk se lenne bamba,
Lomb hiába nem biztatna, |
|
 M
Én a csend művészetét
Játszom, mint zongorista Lisztét.
Hallgatási csúcs! |
|
 M
Ha elállt együtt néztük a mámoros mezőt,
a dús árvalányhajat, lengedezőt,
fecserésző madarat, a suhanó lepkét,
liget, s a berek tárulkozó keblét.
|
|
 M
Emlékezem még a vidám leányra
Az erdős bérezek bájos rejtekén ;
Arany hajára, csengő, szép szavára
Ábrándosan sokszor emlékszem én. |
|
 M
Történelmi múltunkat
Véglegesnek kell elfogadni!
Siránkozás él. |
|
 M
Itt
A tél.
Bennem is...
Voltam múlté...
Békés csend igéz. |
|
 M
Disznók közé keveredtünk rövidesen,
elveszünk,mind egyformák leszünk,
négerek,kiválasztottak és a sok naív
térdeplő fehér ember, |
|
 H
Volt egyszer, valaha régen
még az édeni időkben.
Mikor az emberek, éltek!
Szabadon nevettek. |
|
 H
Az életben, szabad akarattal sokszor rossz felé megyünk,
Elkövetünk nagy baklövéseket és torzul a jó élet!
Hogy majd a helytelenségből az életúton merre megyünk |
|
 M
Tarélyos hullámok a tergeren
hajóm úszik a képzeletben,
három árbóc dagadt vitorlái,
süvítő szélben,végtelenben, |
|
 M
Nekem már a csend kell,nyugalom ,
Derengő hajnal,Békés alkonyok !
Tűz parazsa,állandó csendesség,
Talán egy tücsök kedves szava!
|
|
 M
És az orvos szólt sötéten:
„Uram, én e bajt nem értem”
Elrémültem, térdre hulltam —
S imádkozni megtanultam. |
|
 M
Már csak egy emlék voltál nekem,
rügyező liget, fakadó szirom.
Egy elröppent, csodaszép álom,
suttogásod örökzöld pázsitom. |
|
 H
A költők a pokol kapujában születnek,
És egyedül találják meg a nap felé vezető utat,
Sok szóval védik magukat
Fonva az erkölcsöt képzeletnek lávájából. |
|
 H
Nem számít az életed,
Fogd csak fel végre,
S vesd szemed elé vétkedet,
Mi vetül már az égre. |
|
 M
Lila orgonavirágok
szerelmes párok
érzik a megújulást. |
|
 M
Nincs menhelyem, hol megpihenjek,
Az ég dörög, sikolt a vész,
Harsog a szenvedés zúgása . . .
Az élet terhe oly nehéz! |
|
 M
Fényhíd látszik már
Az erdő fái között.
Te vajh’ bokor vagy? |
|
 M
Álmodik a tavasz,
künn pezseg a világ,
kél a rózsás virág,
virgonc, mint a kamasz. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 20. vasárnap,
Friderika napja van.
Holnap Máté, Mirella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
