|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Ha egyszer elmegyek, ha majd meghalok...
Ki tölti be az utánam tátongó szakadékot,
C |
|
Sosunk meg van írva?!
De, együttmûködõ lehetsz!
C |
|
Ha pornak születtél,
Miért akarsz Megváltónak látszani?
C |
|
 I
Tüzet gyújtottál akaratlan,
Múlhatatlant, s olthatatlant. |
|
 I
Labirintus járatlan,
Eltévedtem váradban, |
|
 I
Beborította a fájdalom érzése szívedet,
Kibogozni én tudom a lelkedet. |
|
 I
Mint ifjú hõs, hinném a szerelmet,
míg a valóság meg nem nevettet, |
|
 I
Sajnálatból ne szeressen senki,
Kegyelemkenyéren nem tudok élni! |
|
 I
Unatkoztam, s leültem vele sakkozni.
Inkább játszani, tanítani, nyerni. |
|
 I
Hallani a hírekben:
Sorra zárják be a pszihológiai osztályokat. |
|
 H
Galamb szárnyán, szálljon hozzá e levelem,
melyben leírtam, mennyire szeretem.
Olyan gyorsan szállt, a széle meg is égett,
ez miatt az izzó szerelem végett.
|
|
 H
Öreg korod mind mélyebb magánya ébred,
Minden nap egy picit öregebb, fehérebb,
E rossz burok, a földi élet.
Lassan elmúlik, a lélek felszakítja, |
|
 H
....harmatponton túl
fényével
szeretkezik a Hold ,
|
|
 D
én álmodom az éjszakáról
mikor kongott miattunk,
új óra köszönt vigyorogva
ránk, és mi csak vigadtunk |
|
 D
Ujjaimmal érzem, hogy mellbimbóid
lágyan udvarukba ülnek.
Fejemet - önmagad féltõn, hiszen a gyönyör
egy ponton túl kibírhatatlan -
|
|
 D
Õsz- hajnal köszöntött rám - végleg...
a múlt hajnala !
s míg békességedbõl gyûjtöm az erõt ,
hogy megbékéljek a hunyorgó fénnyel |
|
 D
Kemény acélon tûsarok koppan
Lábnyomok a szürke vasbetonban
Fémes fény, néma bomba robban
Hirtelen a világ lángra lobban |
|
 D
megtört szívem mélyen,
emléked örökké él,
s bárhogy szeretném,
nem múlik eme érzés. |
|
 D
Szeretet teljes pillanatban,
Magunkban maradva,
Kiszáradt éhezõ ajkam feléd közelít,
Csókra váltan nem tágít.
|
|
 D
Mielõtt öntudatom az álomba vész,
még érzem kezemen egy arra gyengéden
rásimult, pici barka-tappancs
alig érezhetõ, puha cica-melegét.
|
|
 D
Teste nem mozdul, ott nyugszik Csepelen.
Lelkét a Jó Isten, magához emelte.
Ó mennyire fájt! Össze voltam törve.
Hasító fájdalom, tört döfött szívembe, |
|
 T
...legyen könnyû
s egyszerre nehéz,
legyen sodró
legyen ami szembenéz - |
|
 T
Elengedlek már nem fogom kezed
Próbáltam kérni tõled,
De többé már nem lehet |
|
 T
Mert míg öleltem kedvesem
A sátán árnyékot vetett szemére |
|
Csak egy találkozást, egyet adj nekem,
Ez az elsõ és utolsó kívánságom,
C |
|
|
|
Ma 2025. szeptember 17. szerda,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
