|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 I
Mit ér az ember, ha embertelen?
A kegyetlen ember boldog nem lehet. |
|
 I
Gyermekem ölelem, ölelem õseim, |
|
 I
Arcom simaságát szirmaikban vetítik,
S mind egy csokorban: |
|
 T
Elõttem az arcod...
Minden kis barázdában
A szomorúság lakik |
|
 T
Hiába minden, ha szívednek búja van.
|
|
 T
Szívemben rózsafa
Nyílott az éjszaka
|
|
 T
Egy út,
Melyet tõled soha sem kértem. |
|
 T
mikor az ember boldog
nem találnak rá a gondok, |
|
 T
S az éj széttárja leplét és szemére rakja
Álmodjál kicsim, álmodjál holnapra. |
|
A kutya se keres,
és ha eltûnnék,
kit érdekelne.
C |
|
A csillagokat a lábad elé szórnám,
a nap fényeit a tested köré fonnám.
C |
|
De ha, sem túllépni, sem cipelni már nem merjük
Legrosszabb, ha tudatalattinkba zárjuk, nyomasztó terhünk
C |
|
Én voltam a Test!
Az utolsó "Római".
C |
|
Hiányod megõrít,
nélküled félember vagyok.
C |
|
Magában a végtelen, szüntelen
Szédítõ önzõ vágy, s nem küzdelem.
C |
|
Jöjj! Ide mellém! Itt a helyed! Angyal vagy,
babaarcú, fehérszárnyakon suhanó,
C |
|
A narancssárga elborítja a Napot,
A fekete rámtáncolja az idõsíkokat
C |
|
hallatszik fentrõl könnyeden,
érzem szememben könnyekkel:
C |
|
Én is csupán egy valami vagyok a sok
közül...
C |
|
Ahogy vissza tér, ha elmúlik a tél.
Elõbújt egy fehér kis harang
C |
|
bátran keressél meg
és akkor újra felmegyünk
a csillagokhoz
C |
|
Figyelmeztet sok bölcs költõi száj.
Hagyd el, ne mélázz!
C |
|
Gyakorlok, hogy el ne felejtsem,
És el ne felejtsen...
C |
|
Fény, bogár repdes, homok-jelzete hangyaboly,
Madár a kõtáblán, a fûben fácán sikoly.
C
|
|
 T
Szenvedésem sötét óráján
Fekszem ágyamhoz láncolva |
|
|
|
Ma 2025. május 24. szombat,
Eszter, Eliza napja van.
Holnap Orbán napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
