|
Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
I
Pilláid köz't szökkent az éj
ne fordulj hátra
hisz' búcsút intettél... |
|
I
Önmagamért szeress, amilyen vagyok , |
|
I
Viharba verten tobzódunk
Vitorlát bontunk, s elhajózunk |
|
I
Mit ér az ember, ha embertelen?
A kegyetlen ember boldog nem lehet. |
|
I
Gyermekem ölelem, ölelem õseim, |
|
I
Arcom simaságát szirmaikban vetítik,
S mind egy csokorban: |
|
T
Elõttem az arcod...
Minden kis barázdában
A szomorúság lakik |
|
T
Hiába minden, ha szívednek búja van.
|
|
T
Szívemben rózsafa
Nyílott az éjszaka
|
|
T
Egy út,
Melyet tõled soha sem kértem. |
|
T
mikor az ember boldog
nem találnak rá a gondok, |
|
T
S az éj széttárja leplét és szemére rakja
Álmodjál kicsim, álmodjál holnapra. |
|

A kutya se keres,
és ha eltûnnék,
kit érdekelne.
C |
|

A csillagokat a lábad elé szórnám,
a nap fényeit a tested köré fonnám.
C |
|

De ha, sem túllépni, sem cipelni már nem merjük
Legrosszabb, ha tudatalattinkba zárjuk, nyomasztó terhünk
C |
|

Én voltam a Test!
Az utolsó "Római".
C |
|

Hiányod megõrít,
nélküled félember vagyok.
C |
|

Magában a végtelen, szüntelen
Szédítõ önzõ vágy, s nem küzdelem.
C |
|

Jöjj! Ide mellém! Itt a helyed! Angyal vagy,
babaarcú, fehérszárnyakon suhanó,
C |
|

A narancssárga elborítja a Napot,
A fekete rámtáncolja az idõsíkokat
C |
|

hallatszik fentrõl könnyeden,
érzem szememben könnyekkel:
C |
|

Én is csupán egy valami vagyok a sok
közül...
C |
|

Ahogy vissza tér, ha elmúlik a tél.
Elõbújt egy fehér kis harang
C |
|

bátran keressél meg
és akkor újra felmegyünk
a csillagokhoz
C |
|

Figyelmeztet sok bölcs költõi száj.
Hagyd el, ne mélázz!
C |
|
|
|
Ma 2025. július 09. szerda, Lukrécia napja van. Holnap Amália napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|