|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 I
A tenger mélyén meglapulva találtam egy gyöngyöt,
|
|
 I
Mint aprónépek a gyerekruhát,
lassan végül én is kinõlek. |
|
 I
S ha rájövünk, saját cselekedeteink súlyára,
A jelenben tegyünk úgy, hogy jövõnk azt meg ne bánja |
|
 I
A fiú, s a lány,
Titkon szerelmes pár, |
|
 T
Figyeld, milyen a naplemente!
Ahogy arany hidat épít, este,
|
|
 T
Hiányod ûrt hagyott bennem
|
|
 T
Az éjszaka fényében egymásra nézve álltunk, |
|
 T
amit örökül hagyott neked |
|
 T
De kevés, az önzetlen, aki segítene,
Hogy másnak is szebb legyen az élete.
|
|
 T
Kegyetlen
Láng-nyelvvel
csörtetek
|
|
 T
Egy csepp földet kerestünk,
Soknak kellett az is. |
|
Nézel, és mégsem látsz.
Legalább nézel engem?
C |
|
Tûz vagyok melyet víz nem olt,
C |
|
De ahol csak sivárság és pusztaság jellemzõ,
Ott szív sem létezik, sem érzések.
C |
|
A cseresznyefa most újra virágzik,
C
|
|
A fák felett égõ testek jelennek meg
A völgybõl lángolva felemelkednek -
|
|
SZERETNÉM A SORSOM
TE KEZEDBE ADNI,
C
|
|
Béke borítja le védõ szárnyait.
Elringat a perc;
C |
|
Megõriz mindent a gondolat,
Elrejt, mint apró szószedet magában,
C |
|
 T
Betörni zárkózott kicsiny várába. |
|
 T
Ölel a vén folyó ,
vize
most nem háborog, |
|
 I
Hol vagytok, szép szavak?
Távoli tompa ködbe
burkolják hitemet. |
|
 I
Lassan mozdulunk együtt,
szívünkhevesen dobog, |
|
 I
-tekintet merev,
nedves szemmel néz,
remeg a kéz. |
|
 I
Egyre csak egyre csak ÉRTED baktat a hexameterrel
a lusta jambusok nyomán a vérvirágos, árva toll, |
|
|
|
Ma 2025. július 09. szerda,
Lukrécia napja van.
Holnap Amália napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
