|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy.
Genfi tó partjáról, hegyen-völgyön által,
Fut a gőzparipa liliomterhével,
Szivünk szerelmével, lelkünk bánatával;
De hiába hivjuk, de hiába várjuk:
|
|
 Gy.
Semmit… történelmemmel nem lehet kezdeni… De, nekem a volt, a valóság!
Az ördög nálam mindig éber volt, ölelt karjaival, ez volt nagy csúnyaság…
Semmit… történelmemmel nem lehet kezdeni… De, nekem a volt, a valóság! |
|
 Gy.
Félve ültem veled szembe
tétován...remegőn...
ahogy megindult a fizetett lebegés
lassan |
|
 Gy.
Éjféltájt bementem hálójába.
Aludt…és holdnak fénye ablakát verte,
Paplannak atlasz anyaga
Kedvesemnek alakját kiemelte. |
|
 M
Hallik a lépted lágy nesze,
a szívem dobja egyre ver,
zsibongó, édes vágyzene,
a perc egy csókért esdekel. |
|
 M
Sírnak a harangok
Nagy Magyarországban;
Most szögeznek egy koporsót,
Idegen országban. |
|
 H
Koporsón koppanó hantok,
Könnyben ázó arcok.
Lélekharang kong,
Szívem szorong. |
|
 M
Kirándulni jó!
Élvezni langymeleg fényt.
Szél ellen versenyt nyerni. |
|
 M
Ami váratlanul,meglepett minket
Ezrével hull a nép mintha ez a vég
Isten korbácsa minket utolért !... |
|
 M
Viaszgyertyát gyújt az egyik,
A másik gyújt mécsvilágot,
De a napot, de az eget,
így se, úgy se már nem látod. |
|
 Gy.
Közeleg a kikelet
megette a kutya a telet?
Már a hajnalok sem hidegek
érzik ezt az emberek. |
|
 Gy.
Hulló sziromvirág, a fénnyel táncot jár,
csendpillanat pilleszárnyon tova száll.
Széllel csapongó illanó szépségek,
illatos bimbót bontó, kikelet remények. |
|
 M
Vigyázzatok oh, minden szóra!
- Nem kell épen nagy sorvasztó fagy
A zsendülő gyenge bimbónak.
Elég egy hűvös negyedóra; |
|
 M
Éjsötét fátyol,
Távoli erdőségbe…
Levélzizegés. |
|
 H
Túl a dombokon van Esztergom városa,
Ahol székel a híres kupoláju bazilika !
Ahová hívők gyülekezve mennek oda. |
|
 Gy.
Kelj végre, állj fel,
Vár minket a tenger,
A napsütötte rét,
Áldom a természet szépségét. |
|
 M
Meztelen szépséged...ugyan úgy
Íves lovagló kis Hun lábaid
Régből ragaszkodók...amiknek híre járt. |
|
 M
Zord életem keményen, örök fagyottra ítélt,
Még jön a vége, hogyan is kell fogadnom a télt?
Tikkadt avart néztem, látom ő semmitől nem félt… |
|
 M
Nem az énekes szüli a dalt:
a dal szüli énekesét.
Lobbanj föl, új dal, te mindenható!
Szülj engem újra, te csodaszép! |
|
 H
Virágzik a pipitér -
tudjuk már, hogy mi mit ér!
Bámulok az ablakban.
Ma is itthon maradtam, |
|
 M
Álmaimban itt vagy velem,
Szemembe nézel,
S fogod a két kezem. |
|
 M
Simogatásaid hordoznak ugyan úgy...mint egy kúszó szőlőinda a melankóliának falán.
Elfeledtem szerelmedet...de úgy tűnik...hogy látlak
Ablaknak mindegyik kockájában. |
|
 M
Teraszokat kőről kőre
hordta, a meredélyt legyőzve.
Földet kosárba felvitte,
négy éve vesszőt elültette. |
|
 M
Több zajt, több életet!
Csönd van itt, azóta. Szomorúság, bánat,
Valami borongó, néma gyász vonja be
A csöndes szobákat. |
|
 M
Az életben érheti bármekkora, sorsfordító tragédia is a peches embert,
Valami kimozdítja lelkiállapotából, változtatásra, cselekvésre késztet…
Utólag kiderül, ebben a vigasztaló humor, gyógyító ereje bőszen részt vett. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 20. vasárnap,
Friderika napja van.
Holnap Máté, Mirella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
