|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
 T
Szeretem a bársonyléptû éjszakát
|
|
 T
A gyerekkorból elõre haladva
Homályosul a varázs hatalma;
|
|
 T
Bennünk lélegzett az ébredés
közben elbóbiskolt a pillanat,
|
|
 T
Sokszor a könnyek befelé folynak,
De nem szégyen sohasem a sírás,
|
|
 T
Hát elindul egyedül, egyedül magában,
Csak repül végcél nélkül idegen országban. |
|
 T
A
múltad is porba hull |
|
 T
Vállán fénylõ pengéjû
acélkasza villan |
|
 T
Élethozó felleg
Te gyönyörû kékség |
|
 T
Ébred a természet, hallod-e már?
Kezdõdik a tavasz, s nyújtóznak a fák. |
|
 I
Nem is oly rég gyermekként éltem én,
s oly sok csínyt követtem el tinédzserként. |
|
 I
Nem hagylak el, mert nélküled csak egy árnyék vagyok.
Egy fûszál, mely vizet már rég nem kapott. |
|
--Nyiló rózsa merre jársz?
--Álmodom,azért nem látsz.
H |
|
Ne mást mondjon a száj, és mást a gondolat,
Így magadat csapod be, nem a másikat.
H |
|
De a lelkem minden hajnalon felzokog érted.
Egyszer majd begyógyul ez a sebesszív,
H |
|
Elégedetlen, ne mérgelõdj,
Gondold csak el bénák is élnek itt -.
H |
|
én nem menekülök s nem futok...
Lelkem lángja lobog:Hát harcolok |
|
 T
Héja vérem vijjog,
Dámvad lábam dobbanó.
|
|
 T
Itt ülök csendben
nem szól zene sem |
|
 T
Hogyan mondjam el,
Milyen is az ifjúság?
|
|
 I
A nádasban kunyhót építettem, benne magamat elrejtettem,
Mikor bújócskáztunk, lebuktam, mert nevettem. |
|
 I
Hadfi vágtat sebesen az út porán,
Díszesen hímzett mente a dalián, |
|
 I
A legszentebb gondolat
is porba hullik az ember lába elõtt, |
|
 I
Hogyha lenne kertem, virág lennék benne,
csak tenéked nyílnék, csak tenéked lenne. |
|
Addig csak hull az õszi esõ,
És elmossa a fák sárga leveleit mind
H |
|
...napos idõt álmodott; öleli a tél,
senki nem látja - magá(ny)ban fél...
H |
|
|
|
Ma 2026. május 06. szerda,
Ivett, Frida napja van.
Holnap Gizella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
