|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Mikor kezünk halkan összeér,
S tekintetünk keresi a másikét,
H |
|
Nehéz leírni, mennyit jelentesz nekem...
Várlak... nagyon várlak, mindig jobban, kedvesem!
H |
|
Néha megmutatja a jöv?t, vagy a múlt hibáit,
És a nagy hibák tudnak igazán fájni.
H |
|
kiszállt apám lelke a kórház ablakán,
tudtam ,hogy csak emlékeimben lesz velem.
H
|
|
Süllyed a Titanic. Kegyetlen köd van.
Segítség messze. Kevés a csónak.
H |
|
Szívedre csókolom magam,
Majd elt?nök nyomtalan.
H |
|
Hívjon , megyek, nem veszt id?t,
Hármas után ötször ötöt |
|
aztán elhúzta a függönyt az ablaknál,
s már tudta, csak egy éjszaka volt.
H |
|
Így hát ez a láng, örökké égni fog,
A mi nagy szerelmünk, örökké élni fog
H
|
|
Hajt bennem az er?, meglep?en int,
és csak megyek az id?ben el?re hátra,
H
|
|
Annyira mámoros lettem,
Teljesen megrészegedtem,
H |
|
Házak között szél cikázik, az ablakon
bekopog, majd kacagva tovakering,
H |
|
A fényében arcodat látom.
Ragyog a Hold!
H |
|
Örök fiatalságod kertjét vágyom szeretve,
Örökkön-örökké, míg kél a Nap, s a Hold!
H |
|
Lelkem lelkeddel összefonva,
Együtt dalolva énekel veled.
H |
|
Érintem a b?römbe perzsel?dött kéznyomaidat,
S egy könnycsepp közepébe rajzolom arcodat.
H |
|
s ?rizd
egy kisgyermek
mosolyát!
H |
|
Vagy ha egy nagy vihar kicsavar tövestül,
Éles balta hasogat ,t?z nyaldossa lábamat
H |
|
Ím szavaim hullanak elébed,
mint vén fákról az ?szi lombok,
H |
|
ölelésed, melyet nem szabad felednem,
hisz táplálják testem-lelkem.
H
|
|
A nap lenyugvó vörös sugára,
Már csak sorvadó porhüvelyem látja.
H |
|
A megkövült remény, torkodba mar.
S csak hörg? sikolyod sóhaját hallod,
H |
|
A nyíló virágok úgy születnek,
Hogy érzik a halál leheletét.
H |
|
fölgerjedt lázat
csillapít alázat.
H |
|
Ha azzal újra játszom. Vérrel vörös
Kéjjel ködös újra a foltos vászon.
H |
|
|
|
Ma 2025. május 17. szombat,
Paszkál napja van.
Holnap Erik, Alexandra napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
