|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Messze már az els? hajnalom, felsírt vágy,
Mára egyre mélyebb karcok ékeim,
H |
|
Tudom miért élek, mi a dolgom,
Az, hogy összetartsam a családom!
H
|
|
Visszavágyom ama kedves nyárba,
A lágyan ölel?, szeret? karodba!
H |
|
Nincs számomra pihen?,
Magányomba zár csupa hideg k?,
H |
|
A szavazócédulákat
a gólya osztogatta,
H |
|
Emlék lett a múlt és visszanézni fáj.
Maradt a jelen, mi elmosódott táj.
H |
|
Kés?bb megértettem mi egy perc, egy óra,
Az éveknek vagyok földönfutója.
H |
|
 T
Félek a szavaktól,
melyek elhagyják ajkadat
|
|
Így lesz lelkedben a szó,hogy szeretlek.
Pihenj csak,majd arcod játékait lesem, |
|
Takaród selyme egésziti ki
A megközelithetetlen ábrándok
|
|
És te meg a hangya
Összeroppantok a kín alatt.
|
|
 T
Szívem láthatásodért, ölelésedért eped!
|
|
 T
Ezer szerelmem ostroma, Kegyed vára,
Mily fagyos kapud, dönget majd' ezerszer, |
|
 T
Izzó vörös szív a nap,
a reggeli ég tövén |
|
 T
Feljött a hold tündökl? sugára
A föld csillagokkal borított egén, |
|
 T
Hozzád szólok te haldokló lélek,
Hiszen elvarázsolt a te fényed. |
|
 T
Remény remény, mondod Te
De hol van már? Egy ?szi hajnalon |
|
Gyere haza épen s egészségesen
én édes pici kis angyalom.
H |
|
Kint ?szi színekben pompázik a kert.
Minden zúgja, csodákat rejt:
H |
|
vidámabbá tette a Holdat,
hogy milyen jó lesz holnap,
mert kicsit tovább kukkolhat
H
|
|
Már szükségünk van egymásra, mint embernek ételre s italra,
Mint súlyos, fájdalomtól gyötört betegnek orvosára.
H |
|
Azt mondtam nem rég,
Az ?szt veled szerettem meg.
H |
|
Várom már azt a csodás percet,
Mikor végre érinthetem tested,
H |
|
Ahogy a nyár elmúlik,
az összes kalászos beérik,
H |
|
 T
Csak csendben üzennék néhány szót ,
néhány dalban, |
|
|
|
Ma 2024. november 28. csütörtök,
Stefánia napja van.
Holnap Taksony napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
