|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Nincs bosszúm, s már reményben hitem sem,
Így múltamban az er?m, míg nem felejtem!
H
|
|
Miért bánt T?led egy apró, atomnyi porszem,
Mikor mástól gigászi szikladarab sem?
H |
|
Egy csendesebb világba teremve,
Egy igaz szerelem megszületne.
H |
|
 Z
Akkor lépsz csak el?re,
Ha protekciós vagy.
|
|
Eljött lassan a délután,
Névnapot senki se kíván.
H |
|
Légy az, ki voltál, s a hited elvezet,
Egy jobb világba, hol ármány nem leledz,
H |
|
Ha szomorú vagy, elbújsz egy sarokba,
Mert nem akarod, hogy sírni lássanak.
H
|
|
Szeretlek, szeretlek, csak kiáltsd a nevemet,
Nálam megtalálod, az igaz szerelmedet!
H |
|
de még sok nyelv se ér annyit
mint az a nyelv mit megpróbálok érteni...
H |
|
Két karja átölel, szorít, nem ereszt,
Eggyé vált a két fél, együtt reszket
H |
|
Mily szép is lenne,
Szállni a réten mint a lepke.
H |
|
Tudom, hogy jobb helyre fogok kerülni,
S ? ígéri, hogy megpróbál rám vigyázni.
H |
|
Néha viszont jobb társaságban lenni,
És nem a gép el?tt enni,
H |
|
Tedd hát le tonnás nehezéked, mely válladat súlytja,
Annak emlékét, ki a szép jöv?t füledbe súgta.
H |
|
Örömben telik el a nap,
Ha az ember ily sokat kap.
H |
|
Ha felkel a Nap, el?zve a holdat,
Tiéd vagyok, örök gondolattal!
H |
|
 T
Ó én szegény törpe
össze vagyok törve,
|
|
 T
Nem mondom ki a szót, mert nincs súlya.
|
|
 T
Ó Istenem, kérlek,
adj még nekem elég id?t, |
|
 T
Elaludt a Föld, ez nem valóság rég,
Fekete holdtól vakon sötétlik az ég
|
|
 T
Én még várom a bódító Tavaszt,
Kékl? ibolyavirág illatát,
|
|
 T
Te vagy az életem egyetlen gyémántja,
Te vagy a mindenség örök csillogása.
|
|
 T
S bár lelkünk csak rokon,
nem szökhetünk szabadon,
|
|
 T
Magányomban gondolkodtam,
A hibáimból mér' nem tanultam? |
|
 T
Hiszem szavad, mert hinni akarom
Hisz a magány fáj nagyon |
|
|
|
Ma 2024. november 28. csütörtök,
Stefánia napja van.
Holnap Taksony napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
