|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Fáj a saját álmod, a saját lélegzeted,
Nem tudod hova pocsékoltad életedet, |
|
És titokban lesem mozdulatod
mely nekem most oly sokat adott |
|
Ilyenkor minden nagyon szép.
Tortádon 15 gyertya ég. |
|
Körülvett az erd?
Madár csiripelt |
|
Üvölt? víz morajló óceán,
Hullámsírba talált egy új hazát. |
|
Ez az utazás nem a Való világban
Hanem az Elménk tudatában |
|
Mi nemrég még ezerszínben pompázott,
Most elhervad;lehulló ?szi koszorú. |
|
Szerelmes lettem a réteken
lév? összes virágba
|
|
Annyi arc és rengeteg érzelem,
Miket megismertem ezekben az években. |
|
Hallom, ahogy dörög az ég,
Minden mit véltem vele ég. |
|
S mit szólnál, ha neked rontanék egy késsel,
Csupán mert látni akarom, hogy ember vagy s vérzel? |
|
Megkérném a kezed, ha itt lennél
Megkérném a kezed, ha még együtt lennénk.
|
|
Te és én,
Az égben vagy a földtekén, |
|
Megyünk a jöv?nk felé.
Itt-ott egy- két ismer?s, barát elmarad. |
|
Százötven nap volt még hátra,
Megkezdtük a centit. |
|
Tavasz, nyár, ?sz, tél, s újra tavasz,
Pattan pici rügy, buborékként virág fakad. |
|
És tudd szeretlek,
míg az élet pislákol bennem! |
|
Csak egy ember,s nem több vagyok,
Ki a hiányodtól zokog. Musu szót motyog. |
|
Egyes egyedül. Egy szobába zárva,
Ez nekem egy Örök Zárka. |
|
Vagy az írók és rajzolók elkezdetlen pályája?
Addig üres marad míg lábra állnának |
|
Másodiktól a ranglétrán,
Ismét feljebb kúsztam. |
|
Nekem teremtett az Isten,
Utunk közös innen |
|
Mert csillagpor és tengercsepp,
a végtelenben ezek vagyunk, |
|
Végtelen harag gerjedez elmémben.
Érzem, hogy elborít, átjár és szétfeszít. |
|
s csókom neked adom,
s a tiédet veszem. |
|
|
|
Ma 2026. június 25. csütörtök,
Vilmos napja van.
Holnap János, Pál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
