|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Sok kérdés tolult ajkamra szaporán.
Választ mégse nyújt e penna. |
|
Szeretem, a természet minden mozzanatát,
mert elhozza nekem a boldogság pillanatát, |
|
Kobold, s boszorkány, kik lelke egyesül éjben,
Hoz patakpartra világot, az esti sötétségben. |
|
Romlott vágyak,
Csapongó képzelet, |
|
Öreg horgász dicsekedik,
Hogy sok halat fogott.
|
|
Egyszer kinyílok, mint tulipán kelyhe,
Miel?tt szirmait végleg levetette.
|
|
feledni nem tudom,
arcodnak nyomát |
|
Emlékezni fogok és akarok Rád,
Mert szerettelek, s hiányod fáj, Édesapám. |
|
Gyönyör? dal száll, az én dallamom,
Támadj másutt!- Pusztulj fájdalom! |
|
Szívem a padlóra hullt, sikongva lelkem elájult!
Ültettem száz szál rózsát, megfogja az, sírnak porát, |
|
Az égen ezer csillag, mint fényes aranylepel,
Alatta a nedves f?ben egy fiú s egy lány hever. |
|
MEGTEHETÜNK MINDENT AMIT AKARUNK.
TOLLAL KELÜNK PAPÍRRAL ÉBREDÜNK, |
|
Bolyongsz létr?l létre, s látsz ezernyi világot,
Hol tapasztalhatod a megbúvó, sok-sok barátot. |
|
Szeretnénk már hazatérni,
békében, nyugodtan élni. |
|
Egyik ember neve Vadász,
Másiknak meg az, hogy Halász. |
|
Süvölt? szél pirosítja képem,
Vad fuvallat borzolja hajam.
|
|
Ha, hagyod veszni, nem lesz soha,
Családodnak, büszke négyszáz éves múltja! |
|
A SZEMED, mi mindent elárul,
ragyogására szívem kitárul |
|
LÁSD MEG MAGAD AKKOR MIKOR MÁR NEM LEHET,
ÉLD ÚGY AZ ÉLETET HOGY NE KELJEN FÉLTENED. |
|
Mint harcos, s gladiátor, harcolsz e négy életért
|
|
Hallottam egyszer régen egy mesét,
Egy királylányról, aki szerette a zenét. |
|
A hold, aranyló sugarat
enged le a tóra,
|
|
A vágyaktól, az álmokon át a valóságig.
|
|
Odaát is jártam
Majd fel - fel eszméltem, embereket láttam
|
|
Felírhatom nagy, zöld bet?kkel bátran az égre,
Faragó nem énekelt, fest? nem vitt vászonra ily szép képet! |
|
|
|
Ma 2026. június 25. csütörtök,
Vilmos napja van.
Holnap János, Pál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
