|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Itt az alkony, a hold nyújtózik,
most nyugovóra térhetünk.
Hozzánk hajol és megcirógat,
szebb s jobb jövőt remélhetünk. |
|
 V
Csak írni folyvást,
Tentával ecsetelni.
Szórakoztatás. |
|
 V
A felhők harangjait
havazásban húzzák,
az órák kezdetét,
az éjszakának nagyságában zúgják. |
|
 M
Mosolyog a nap, szemed
fénylik.
Csöppnyi ujjaid átkarolnak.
|
|
 M
Önkritika sokat ér. Mert,
magamat is leszidom én:
Először is nyerek nagyot,
hogy én olyan szerény vagyok; |
|
 M
Karjaival átölelne,újból életre keltene,
Füledbe súgna édes,becéző szavakat,
Régen hallott szerelmes gondolatokat. |
|
 H
Álmatag nyírfák állnak a hóban,
pőre a testük, mind didereg.
Néma a létük, mindenik szótlan -
hol vagy, te vágyott, szép kikelet? |
|
 V
Vágyok felidézni éveket, években az életet,
szeretném a világba kiáltani, amit nem lehet,
reszketek, mint a nyárfalevél, könnyem hullatom,
mint a szomorúfűz, fájdalmat önmagamnak okozok. |
|
 V
Most
Dönts jól!
Egyetlen
Rossz mozdulat |
|
 V
De higgy a szemnek! Mert nem hazudik.
Az élet tüze, ami ott szikrázik.
Az igaz szeretet hevíti a szemeket
Jó útra viszi az életedet |
|
 M
ez tölti be napom.
Van egy kép a jövő,
elképzeltem, dolgozom érte,
remélem megvalósíthatom. |
|
 M
Érzéseim, mint kígyó kéjesen sziszegve tekeregnek,
Nyitott virág kelyhednél, gyönyörrel mindent birtokba vesznek…
Érzéseim, mint kígyó kéjesen sziszegve tekeregnek. |
|
 Sz
Szeretett szülőanyám,
életet adtál,
tápláltál,
neveltél, szerettél,
|
|
 Sz
A sugárkankalin, a bükkös erdők lakója
apró bókoló virágja, mint egy levélrózsa,
egy halk mennybeli zene szines adagiója
sok erdei mesék felejthetetlen mitosza.
|
|
 Sz
Vitustáncot jár a szép lelkem,
Eszem megáll mindent feledek,
Mert öröm érte, óh, a lelkem...
Az ész megállt, nézek… ébredek!
|
|
 V
Hópihe szállong, most szunnyad a tél,
csobog a csönd nézd szelíden alél.
Békés az erdő, álmodik a rét,
csordogál nyála, édes, mint a méz. |
|
 V
Fiatal lány állt a híd korlátján
ugrásra készen.
Látván ezt egy ifjú,rohant felé
merészen. |
|
 V
Új év hajnalára ébredtem,
minden folytatódik a régi mederben,
egyik napról a másikra nem változhat semmi,
hiába akarsz olykor eget rengetni, |
|
 V
Táncol a vén Föld, megint
öregedett.
Új esztendő született. |
|
 V
Szép szeptember volt, az ősz kopogott,
üzenetet hozott.
Kislány -Bíborka- állt az ablakban,
vidáman kiáltott: |
|
 M
Mindenható Isten, adjál elég erőt,
ne sírjak már annyit, mint eddig ezelőtt!
Felsírtam, amikor e világra jöttem,
kisgyermekként, mikor valamit eltörtem, |
|
 V
Az új év még csak öt órás
az éjszaka még el sem múlott,
gondolatom néha unalmas
és néha még egy kicsit túlzott. |
|
 V
Évszakok váltják
Egymást, szépen, sorrendben.
Mind elvonulnak. |
|
 V
Én most újévi verset nem írok,
Mert éppen sajtos rudat csinálok.
Lencsesalátát is, hogy sok pénzem legyen,
Mit a szalmazsákból, ha kell, elővegyem. |
|
 V
Újévet vigadozva, örömmel várjuk,
Jókedvvel, új reménnyel óévet zárjuk.
Éjfélt üt az óra, megállunk egy szóra,
Vesszük poharunk, koccintunk a valóra. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 24. csütörtök,
Gellért napja van.
Holnap Eufrozina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
