|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Sz
Szinte vakít a hófehér homok,
most türkizkék, kristálytiszta a tenger,
oly mozdulatlanul nyugodt a víz
a nyári fényben, felleg sem jő ezer.
|
|
 M
Majd eperfáról eperfára repültél,
hallottam dalod, ahogy ágra ültél. |
|
 Sz
Mert a vágyódás visz minket tova,
megkapni vagy elérni azt, ahol
nem voltunk még soha.
|
|
 Sz
Viszontlátással búcsúzunk,
de többé nem találkozunk.
Tudatosan, mert nem akarunk,
csupán udvariasság volt gesztusunk,
|
|
 Sz
Bízz még, örökké bízz bennem
Hiszen szívemet eléd leteszem
Sokszor csak Rád gondolok
|
|
 Sz
Lelkünknek, hosszú létrát támasztott
És azon araszol a vonzalom…
Ez a szép nap igényre adatott,
A létra tetején, lesz vigalom…
|
|
 Sz
Ijesztő maszkot öltött magára a busó,
füledben dugó, hisz rémisztő hangok fütyülnek.
Egy ördög zsákkal ijesztget, kereplő recseg,
|
|
 M
Távolból imádni, úgy jobban szeretek,
a messzeség távol tart a fájdalomtól. |
|
 Sz
Csupán a véletlen, mi ide sodort,
mégis olyan természetes,
dermedten bámulom a jégcsapokat,
duplán látok, szemem könnyes.
|
|
 M
Mikor itt a búcsú ideje,
összeszorul a szívem, lelkem.
Félek, görcsösen átkarollak,
kérve kérlek és marasztallak. |
|
/GettyImages-463667373-58d1ae275f9b581d72d7b4a2.jpg) Sz
Fejünk lehorgasztásáról
ha te azt hirdeted,
egy halhatatlan elmétől
e póz hamis lehet,
|
|
 Sz
Lelkünk testünkből kiszáll,
mikor értünk jön a halál.
A lélek új hazára talál.
|
|
 Sz
Esti fényben,szürkületben
Magamban el merengtem
Gondolkoztam emlékeztem
|
|
 Sz
Boldogságunk, ránk terítette magát
Szemed, kék égként ránk ragyogja magát…
Boldogságunk, ránk terítette magát
|
|
 M
A háta zöldes, hasa sárga,
messze zengett víg nótája.
Trillázott a hold feljöttéig
felszállt jó magasra az égig, |
|
 M
Éjfél felé néztem a fehér eget,
Föld nincs, fehér lepel mindent befedett.
Fentről hulltak alá, sűrűn a pelyhek,
Csillogó, ragyogó, parányi pettyek. |
|
 V
Közeledik, jön a Szerelmem!
Már itt van, engedjétek,
nyissatok utat neki!
Nem látod, imádlak! |
|
 V
Nem tudom úgy álomra hajtani fejem,
Hogy kezedbe ne tenném bele a kezem.
Megsimítom arcod, csak épp érintelek,
Derűs, szép álmokat kívánok Neked!
|
|
 V
Hamvadó parázs az élet,
lobogó lánggal ég és éget,
izzó szikrája hőt sugároz,
füstje, fénye egyaránt oszt |
|
 Sz
A szemedben nagy lángot látok,
De nem mondasz semmit, csak nézel…
Tekintetedben árvaságot látok,
|
|
 Sz
Az elmúlt fiatalságát siratta,
s sanyarú létét, mit a sors rászabott.
Emlékei a kopott könyvben már rég
megsárgultak, s egy rózsa elhervadott.
|
|
 Sz
Álmomban igen régen voltál,
Volt mikor sűrűn beosontál.
Hiányoznak az együttlétek,
Csábítóak mint a csalétek.
|
|
 Sz
Ma messze jártam
sok mindent láttam
A Nap rám ragyogott
az ég csodás kék volt
|
|
 M
Mert...,
mitőlünk nézve,
csak TE
vagy nekünk! |
|
 V
Tudod mi vagy?
Egy szent levél kézirata,
isteni arcod tükör, ami visszatükrözi lényed.
Nem vagy kívülálló ebben az Univerzumban, |
|
|
|
Ma 2025. június 07. szombat,
Róbert napja van.
Holnap Medárd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
