|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 V
Több szintű az emlékezés, -
tán házhoz fogható;
padlásán néki épp úgy
egér, s lom a lakó, |
|
 V
Nap mint nap nézek egy kicsi mágnest.
Igen, mágnest... Kicsi mágnes szívet.
Minduntalan csak azon töprengek,
Vajon miért éppen mágnes szívet? |
|
 Sz
Ne kérdezd, hogy hova tűnt az ifjúság,
mely gyorsan változott, mint a telehold.
Ne kérdezd, hogy hova tűnt a régi fény,
mely a szomorú tekintetemben volt.
|
|
 Sz
Lehet, nincs több ilyen, mint én,
Magam, egyes-egyedül,
Mint, mikor a rossz hegedűs,
Falsul, maga hegedül.
|
|
 V
Kiábrándító ez a nappali homály,
szürkeség tesped, ködös, nyomasztó...
az ember valamiféle kettős érzéssel,
meggyötört lélekkel ténfereg, |
|
 V
Némák, mint a halak,
repülnek, mint a madarak,
kecses testük tavak ékszere,
tollazatuk fehér, néha fekete. |
|
 V
Szavak a papíron mit sem érnek,
A fájdalomból kigyógyulni vétek,
Bocsánatért esedeznék, de még nem,
Kérlek, nézd el ezt nekem. |
|
 V
Úgy gondoltam, csak leírok pár elcsépelt ötletet,
De ha nem vigyázok eltemet, még a végén vers lehet,
Mégis, ha én nem választhatok egyszerűen végzetet,
A végzet mért szemelhet ily könnyedén ki engemet?, |
|
 V
Zúzmara
Fekszik fenyőkön,
Téli hajnal lehelte.
Sötétség van felhőkön, |
|
 V
Szeretet, jóság, szépség
Értékevesztett régiség
Aki szeret, azt megvetik
Aki jó, azt agyon verik |
|
 V
Velem vénült hegedűmön,
új, dicsekvő, drága húron.
Sokszor bizony eltűnődöm,
mit nem cseréltem utamon. |
|
 V
Az ember a saját
Képzeleteitől fél,
Amikor megremeg a sötétben,
Amikor várja, hogy valaki lép; |
|
 V
Tudjátok: meghalhatunk a szerelemben,
és ha meghalunk tőle.
akkor a lélek újjászületik! |
|
 V
Jer, velem Valentinom,
Csókom, arcodon hagyom,
Botor módon táncolni nem tudok,
Vidámsággal ellensúlyozom.
|
|
 V
Fellegek sötétlenek a láthatáron, akárcsak régen,
Érkezik egy új vihar érzem, pont ahogy emlékeimben,
Nincs menedék, nincs esélyem hogy valahogy elkerüljem,
Újult erővel, de öreges szívvel kell ezzel is szembenéznem, |
|
 V
Ülök az ablak előtt egy ideje
magamba roskadva némán, csüggedten
és hallgatom az eső kopogását,
fákon ringatózó bús szél zúgását. |
|
 V
Jó éjszakát kedvesem!
Ringasson el a szerelem,
az álmok kapujánál
gondolj majd rám! |
|
 Sz
Az élet időnként mélységekbe zuhan,
az akarat magasságokba tör,
billeg a mérleg nyelve,
|
|
 Sz
Ahol a bűnbánat kullog utánad,
Amit ezerszer megbántad.
Szeretnél mindent elfeledni,
A múltnak búcsút inteni.
|
|
 Sz
Már ismertük egymást, de többért esdekeltünk,
Mert kölcsönös szimpátia létezett köztünk.
Találkozni próbáltunk barátoktól távol,
Egymás társaságát élvezni (csak mi), bárhol.
|
|
 Sz
Ki Scájcban él,
nyugodt, hideg,
de, néha Alpesük
elhúzza függönyét,
|
|
 Sz
Az egyszerű halandó
csak ámuldozó, ámuló
Mennyi rengeteg víz
|
|
 V
Már a Hold is csak az udvarban, kertben pásztáz,
Szobám ablakán nem jő be, engem nem rámáz…
Ez nekem nagy-nagy hiány, a lelkemnek ádáz. |
|
 V
Létezik egy csók, amit úgy óhajtunk,
hogy egész életünkben érintse ajkunk,
ábrándok között,úgy miként a tenger vize
könyörög a kagylóhoz, hogy kinyíljon, így láttatva gyönyörét a gyöngyöt...
|
|
 M
Lét, Vég, Óriások,
három némaság. |
|
|
|
Ma 2025. június 07. szombat,
Róbert napja van.
Holnap Medárd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
