|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Sz
Boldogságunk, ránk terítette magát
Szemed, kék égként ránk ragyogja magát…
Boldogságunk, ránk terítette magát
|
|
 M
A háta zöldes, hasa sárga,
messze zengett víg nótája.
Trillázott a hold feljöttéig
felszállt jó magasra az égig, |
|
 M
Éjfél felé néztem a fehér eget,
Föld nincs, fehér lepel mindent befedett.
Fentről hulltak alá, sűrűn a pelyhek,
Csillogó, ragyogó, parányi pettyek. |
|
 V
Közeledik, jön a Szerelmem!
Már itt van, engedjétek,
nyissatok utat neki!
Nem látod, imádlak! |
|
 V
Nem tudom úgy álomra hajtani fejem,
Hogy kezedbe ne tenném bele a kezem.
Megsimítom arcod, csak épp érintelek,
Derűs, szép álmokat kívánok Neked!
|
|
 V
Hamvadó parázs az élet,
lobogó lánggal ég és éget,
izzó szikrája hőt sugároz,
füstje, fénye egyaránt oszt |
|
 Sz
A szemedben nagy lángot látok,
De nem mondasz semmit, csak nézel…
Tekintetedben árvaságot látok,
|
|
 Sz
Az elmúlt fiatalságát siratta,
s sanyarú létét, mit a sors rászabott.
Emlékei a kopott könyvben már rég
megsárgultak, s egy rózsa elhervadott.
|
|
 Sz
Álmomban igen régen voltál,
Volt mikor sűrűn beosontál.
Hiányoznak az együttlétek,
Csábítóak mint a csalétek.
|
|
 Sz
Ma messze jártam
sok mindent láttam
A Nap rám ragyogott
az ég csodás kék volt
|
|
 M
Mert...,
mitőlünk nézve,
csak TE
vagy nekünk! |
|
 V
Tudod mi vagy?
Egy szent levél kézirata,
isteni arcod tükör, ami visszatükrözi lényed.
Nem vagy kívülálló ebben az Univerzumban, |
|
 V
Több szintű az emlékezés, -
tán házhoz fogható;
padlásán néki épp úgy
egér, s lom a lakó, |
|
 V
Nap mint nap nézek egy kicsi mágnest.
Igen, mágnest... Kicsi mágnes szívet.
Minduntalan csak azon töprengek,
Vajon miért éppen mágnes szívet? |
|
 Sz
Ne kérdezd, hogy hova tűnt az ifjúság,
mely gyorsan változott, mint a telehold.
Ne kérdezd, hogy hova tűnt a régi fény,
mely a szomorú tekintetemben volt.
|
|
 Sz
Lehet, nincs több ilyen, mint én,
Magam, egyes-egyedül,
Mint, mikor a rossz hegedűs,
Falsul, maga hegedül.
|
|
 V
Kiábrándító ez a nappali homály,
szürkeség tesped, ködös, nyomasztó...
az ember valamiféle kettős érzéssel,
meggyötört lélekkel ténfereg, |
|
 V
Némák, mint a halak,
repülnek, mint a madarak,
kecses testük tavak ékszere,
tollazatuk fehér, néha fekete. |
|
 V
Szavak a papíron mit sem érnek,
A fájdalomból kigyógyulni vétek,
Bocsánatért esedeznék, de még nem,
Kérlek, nézd el ezt nekem. |
|
 V
Úgy gondoltam, csak leírok pár elcsépelt ötletet,
De ha nem vigyázok eltemet, még a végén vers lehet,
Mégis, ha én nem választhatok egyszerűen végzetet,
A végzet mért szemelhet ily könnyedén ki engemet?, |
|
 V
Zúzmara
Fekszik fenyőkön,
Téli hajnal lehelte.
Sötétség van felhőkön, |
|
 V
Szeretet, jóság, szépség
Értékevesztett régiség
Aki szeret, azt megvetik
Aki jó, azt agyon verik |
|
 V
Velem vénült hegedűmön,
új, dicsekvő, drága húron.
Sokszor bizony eltűnődöm,
mit nem cseréltem utamon. |
|
 V
Az ember a saját
Képzeleteitől fél,
Amikor megremeg a sötétben,
Amikor várja, hogy valaki lép; |
|
 V
Tudjátok: meghalhatunk a szerelemben,
és ha meghalunk tőle.
akkor a lélek újjászületik! |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 17. vasárnap,
Jácint napja van.
Holnap Ilona napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
