|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Sz
remélve azt, ha jő az éj,
oda visz álmomban a szél,
hol őt jól hallhatom.
|
|
 Sz
Egy csodás dalt hallgatok
Mely átjárja szívem lelkem
Olyan csodás szépséges
Mint forró szerelmi vallomás
|
|
 Sz
Egész életemben igyekeztem előre, pozitívan hittem,
De, így öregen már kiderült, csak otthon zsákoltam...
Engem, pedig sok atrocitás ért, soha el nem hagyott hű hitem
|
|
 Sz
Hej, február! Hej, konok február!
Azt hittem, hogy a télnek vége már!
Dehogy is van, most jön még a java,
|
|
 M
Egy reggelen
búsan ült a kispadon.
Megkérdezte édesanyja:
Mi van, kicsi leányom? |
|
 Sz
Ott álltam kint a rónán, egyes- egyedül,
a földet már vastag pihe hó takarta.
Nagyon fáztam, ezért karjába zárt a tél,
|
|
 Sz
Pihen a világ most, álmodik az éj,
csupán szívverésem, mit hallgatok.
A holdfény nem vádol, nem sért és nem bánt,
|
|
 Sz
Zöldmázas korsóban csipkeág szárad,
poros a rézmozsár, poros a korsó -
hiányzik lelkemnek nagyon a jó szó!
Gyümölcsös teának illata árad.
|
|
 Sz
Az üvegszem testidegen,
nem szemüveg, látni vele nem lehet.
Elvesztettem a látásom,
üvegszem lett a pótlásom,
|
|
 M
Döcög a kis vonat
A szép őszi fák alatt
Kanyarog és nyikorog
Közben vidáman halad |
|
 M
Az erdő lombja közt keresnek a fények, utat.
Késő őszi reggel is, buzgó reménnyel ébredek… |
|
 M
Kezemben gitár... Falak, húzódjatok széjjel!
Szabadulni nem tudok, Fortunám egy átok!
Vágjátok át ereim, torkom éles késsel,
Csak az ezüst húrjaim el ne szakítsátok! |
|
 V
Nézem, bámulom a szegény cinegéket,
A sok esőtől bőrig áztak szegények,
Vizes ágról, ágra fázósan röpködnek,
Belefájdul szívem ettől mit észlelek |
|
 V
Csillogó fehér ködöt
szül az ezüst Hold,
a víz felszínén mutatkozik,
a réteken terjeszkedik |
|
 V
A régi Nemzeti szinház
Város lüktető szive,ahol a
Randevúknak volt a legtöbbje.
Szembe az Emke kávéházzal |
|
 V
Elemző szemmel vizslatom
a mások fájdalmát;
vajon könnyebbek-e azok,
vagy csak a látszat más. |
|
 V
Télben, mélyen szunnyadó mag dideregve
Belealszik, élesen csikorgó földbe
Háztetőkre puha fehér hó paplan simul
Csak a szél dühöngve süvít odakünn, vadul |
|
 M
Odakint puha, bársonyos hó hull,
néma a csermely, ő sem csobog kacarászva.
Álmot csókol a földre a szellő,
aztán tovasuhan még kicsit tétovázva. |
|
 M
Virágzó fák között vezetett át az út,
jókedvet kaptam kölcsön a lepkéktől,
és tovább tartott, ujjongó madárdallal,
nem állt messze a tökéletességtől. |
|
 Sz
Amikor nálam járt,
És a vállamra szállt,
Mint még soha boldog voltam,
Kértem én, maradjon nálam,
|
|
 M
Szerelmemet aggodalom és várakozás tölti el,
mert melletted tiltva van hogy menjek,
utánad, ki aranyozott messzi toronyban rejtett,
és hogy elérj, átugorj minden mélységet. |
|
 M
A nyíló jégvirág
Beteríti az ablakot.
A látást zavarja.
Kristályos szirmok csillognak, |
|
 Sz
Örülni világnak, hogy jót adott a tegnap,
mosolynak,a bóknak, egy kedves-igaz szónak!
Látni boldognak, ki olyan fontos nekem,
hogy érte még a csillámpor is táncot járna velem.
|
|
 Sz
Lehet, hogy eszedbe jutok néha?
Az, nagyon jó, mert Te is nekem,
én is küldök egy csókot, most, itt,
ifjúkori nagy szerelmem.
|
|
 Sz
Parányi fába szorult féreg,
hangját csak akkor hallod meg,
ha síri csend van körülötted.
|
|
|
|
Ma 2025. június 08. vasárnap,
Medárd napja van.
Holnap Félix napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
