|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy.
Az erdőn duzzad az avar,
alá búvik az élet,
a lélegzet új színt akar,
és bő álmot a fénynek. |
|
 M
Gyertya, mécses ad csekély meleget, mit őszi fuvallat kerget.
Itt életnek vége és az enyészet megüli a sírkertet. |
|
 M
A nyár virító színeit
az őszi esők fakóra festik,
a táj öregszik. |
|
 M
Küzdeni akarok, küzdeni érted,
Egészen addig ,amíg megérted,
Egymásnak rendelt minket a sors,
Hiába csipős néha mint a bors. |
|
 M
Az orfeumba minden este eljárt,
hisz más használta otthon a diványt,
ott csókdosta a lányok kisztihandját;
a többségüktől többet sem kívánt. |
|
 M
Sodronyos dívány, Epeda-rugós.
Ha felhajtod, visszhangzik lezárás után.
Süppedős ágy rózsaszirmokkal-illatozón. |
|
 Sz
Táncolt a szélben, öröme szárnyalt,
s fülébe búgva vadtüzű vágydalt
Szélúrfi, akkor csak neki fújta,
lelkének ő volt szomjoltó kútja.
|
|
 Sz
Milyen szépséges lett a rőt- bronz erdő
erről susognak édesen a fák.
Ősz illatot lehel a futó felhő
korhadt fát vágnak az agg nagyapák.
|
|
 Sz
Hófehér karácsony, várunk téged nagyon,
évek óta már, hogy nem jössz erre NAGYON!
Jó lenne, ha idén, leesne a hó,
és szívünk kristálya most, lehetne csillogó!
|
|
 Sz
De jöhet, ha ideér, nincs tovább csak egy utazás,
Mint, egy régi ismerős. Akinek lesz megbocsátás?
És egy fázós hajnalon tiedé lesz a megnyugvás.
|
|
 Sz
Lelkem darabjait szétszórtam e világban,
testem hiába van selyemben, bársonyban...
lélek nélkül a létezés fabatkát sem ér,
|
|
 Sz
"Neonok közt feljött a hold"-sápadt karéj.
Csillagcsapat fényesedik, utakra tér.
Éj sötétjét ráncba szedik. Szenderedne
|
|
 Sz
Lány a fiúhoz : Mond kedvesem,
Szeretsz-e engem ?
Fiú a lányhoz : Nagyon szeretlek !
|
|
 Sz
Jaj nekem,itt hagyott,
az én kedves Párom.
Nem is lesz már nyugtom
nem lesz édes álmom
|
|
 Sz
Nézem, az utcát kémlelem, keresem,
Hátha jó anyám ott mégis meglelem.
Ott jön valaki, ősz fehér a haja,
Olyan ő, mint édesanyám alkata.
|
|
 Sz
havas fenyők fehérsége,
téli tájak szűz szépsége.
fehér fények, |
|
 Sz
A szavak is elfogynak
Nem enged el, szorít a megszokás keze,
ismerős minden dal, ugyanaz a zene.
|
|
 M
Fák, jelképei
Lettek az elmúlásnak…
Erő is pusztul. |
|
 M
Nem kéne így lennie,
mert a homok, egyformán
pereg mindenkinek
és egyszer már késő lesz. |
|
 M
ez is egy talány, nincs rajta semmi más,
virágok s egy fűz, mely szomorú...
Egy szem magában, ága mind fűbe ér,
nincs társa és földig ér magánya, |
|
 M
Nagyapa sírjánál, minden olyan szép,
ragyog a Nap, és tündököl az ég!
Hatalmas fák, gyönyörűek, zöldek,
levelük sárgul már, barnák, de még szépek. |
|
 M
Ó, mily furcsa színű hab rohan felém? -
Nézd, fekete vagy szürke, szaga furcsa.
Ott vergődik egy hal, levegőt se kap,
mit keres benne valaki papucsa? |
|
 V
Nézz körül! Látod, e csodás világot -
folyókat, hegyeket, réteket?
Neked is nyílik száz színes virág ott,
hát köszönd meg drága létedet! |
|
 Sz
Az élet ködében a szemafort sem látni,
Az életvonat zakatol, a köd színorgia.
Állomás vagy ütköző? Ezt ki kell várni!
|
|
 Sz
Vágy perzsel, miként villám,
Hulljon ránk eső csillám.
Szélviharban légy velem,
Szoríts magadhoz… engem.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 25. péntek,
Eufrozina napja van.
Holnap Jusztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
