|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Ne a szívem kelljen rögtön
mert az hamisan cseng
nem szerelem, nincs a köbön
még megrémiszt a csend! |
|
 Sz
Oly jó lenne selymes fűben álmodozni,
felhőkkel az égen madárszárnyon szállni.
Ezernyi kismadár trilláját hallgatni,
velük együtt önfeledten zsibongani.
|
|
 Sz
Boldog lettem kis időre,
Elmentem egy esküvőre,
Meghívtak verset mondani,
Velük együtt ünnepelni.
|
|
 Sz
Miért hal meg,
akit nem ér baleset,
idős bár, de nem beteg?
|
|
 Sz
Falak között a hideg kiráz, árnyék borult rám,
Mintha csak a torkomat szabná el a borotvám,
Vért fertőző pestises hús férge rág bennem,
Marcangolja vénáim közt az életkedvem,
|
|
 Sz
Továbbra is aranyosak a jelző kutyák,
Állandóan csak játszanának a nagy maflák.
Ma már végleg összebarátkoztunk Slampeccel,
Többször odahívtam, rohant-jött logó nyelvvel.
|
|
 M
testét bár hűlt láng kapja meg,
annak mégis remeg
egész valója, bár e tűz
sem Istentől ered. |
|
 M
Ilyet, még soha nem láttam,
kisgyermekei születtek,
már esznek és játszanak
mind a négyen törpék lettek. |
|
 H
Unszolsz, hogy írjak holmi verseket:
S mily szívesen fogadnék szót neked!
De átkozott gebe az a Pegaz,
Dehogy nyargal, dehogy! csak tipeg az. |
|
 H
Tükröm, tükröm mondd meg nékem,
mit mutatsz ha szemből nézlek,
"van rajtad egy pár plusz kiló
meg ne sértődj, ez nem való" |
|
 H
Fojtó vágyak,
A sarokban mosolygó árnyak,
Csuklómon szörnyű zárak,
Úgy érzem, itt a vége, Drága. |
|
 MM
Halad a szekér, asszony hajtja a lovakat
Mellette a lánya, ki szomorúan hallgat.
|
|
 MM
Utolért lám az ősz minket is,
hajunkon csillog már a dér.
Kezemhez kezed lágyan ér,
a szívünk emlékkel megtelik.
|
|
 Sz
A hulló hópelyhek, kristályai,
Hóvirágok hófehér szirmai,
Élet, halkan sötét éjszakái?
|
|
 Sz
Égő szív
napot lehel,
csendes est
szikrát lövell.
|
|
 Sz
Ó,de okos vagy már hatvanévesen,
osztod az észt, ha kell, ha nem!
Állj le, hisz másnak is van gondja
olyan is, amiért magát okolja!
|
|
 M
Kis csengő lóg mindegyik pálcán,
Mit lengetnek bölcsőd felett,
És csilingel mind ezüst láncán,
Így altatva egy kisdedet. |
|
 M
utazom hozzád minden éjszakán:
lássam arcodat, halljam hangodat,
érzem a boldogságot,
újra megtaláltalak. |
|
Rabul ejtett ez a csönd, béke, a gyönyör,
méhed hatalmas, fent csillogó víztükör.
Féltőn selymes hullámok cirógattak,
hagytam, hogy finoman sodorjanak. |
|
 M
A magas hegy lábánál
egy kis patak zuhogott,
hatalmas vízesés volt
itt lenn, patakká változott. |
|
 Sz
levegőben virágillat,
fenn az égen sok-sok csillag,
a természet tündöklése,
szerelmesek örömére.
|
|
 Sz
Mert a kimondatlan szavak súlya agyonnyom már,
Ahogyan szeretnélek most is még az pokolian fáj,
És olyan őrülten nehéz cipelni velem ezt a terhet,
Olyan őrjítően nehéz nem érezni a szerelmet,
|
|
 Sz
Nem is tudom, most mit tegyek,
Hogy féljek vagy megijedjek?
Merre jár a huncut eszem?
A kosárból mind megeszem
|
|
 Sz
a kimondott szó
elszabadul, önálló lesz
már nem tudsz utánanyúlni
|
|
 M
Nappal úgy nézel ki
mint egy száraz paréj,
akkor kezdesz élni
ha búcsút mond a fény. |
|
|
|
Ma 2025. június 17. kedd,
Laura, Alida napja van.
Holnap Levente napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
