|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Csokornyi régi dallamot idéz néha
egy-egy illat, melyet szél sodor feléd
és megcsapja orrod,
|
|
 Sz
Nem tudom, hogy lehet, direkt, vagy véletlen?
Sok embert ismerek, kik élnek helytelen!
Minden józanságot, törvényt félre rúgva,
Embert, vagy állatot, kínzón, nyomorítva!
|
|
 Sz
Az őszi, vörösesben gyűrődött levelek,
A nagyon-öregedésre emlékeztetnek.
A
Vénség
|
|
 Sz
A test számára csak teher.
Cölibátusra született,
ilyen volt szent Imre herceg.
|
|
 Sz
Amióta helyet cserélt szívem szíveddel,
megtenni mindent, készen állok veled.
Feltétel nélkül csak téged szeretni,
boldogságot megélni, bánatot túlélni.
|
|
 Sz
Kincs vagy, és gyönyörű, szemed tisztán ragyog,
jóság benned él, mert te vagy ami csillog!
Igazság szerelme, és szívem égő tüze,
hogy megtaláljalak most, szerelemtől fűtve!
|
|
 Sz
Köszönöm, hogy vagy nekem,
Hogy értem odaadnád mindened.
Köszönöm, hogy mindig itt vagy mellettem,
|
|
 Sz
Minden percben
Rád gondolok
a szemem is csak
Terád ragyog !
|
|
 Sz
Fojtogató csendben
hidegek a falak,
nincs akit szeressek,
magányom elragad.
|
|
 Sz
Mit jelent a boldogság?
Talán ,csak szeretni,
vagy szeretve lenni?
|
|
 Sz
Szomorú időben,
milyen legyen az ember?
A természet intézi,
|
|
 Sz
Káron ladikján az Alvilágba utazom,
lelkem hajója ring a fekete habokon.
Hadesz vár, az Alvilág istene, ura,
|
|
 Sz
A sír eltemet, meghal vágyunk, álmunk,
elporlik minden, szél söpör utánunk.
Isten ítél, tetted okát ismerve,
mennybe jutsz, vagy pokol tűzbe ejtve.
|
|
 Sz
Ne legyen szenvedés, ne legyen kín,
békére vágyna ember és állat,
bár ne süllyedne szándék oly mélyre,
hogy eltiporhassák a tulipánokat.
|
|
 Sz
Egy éhező s egy étel közt abszurd viszonyt
e hit
teremt; boldog, ki lélekben fal,
és nem eszik.
|
|
 Sz
Szürkeségben, pesti utcán, százezrek ajakán,
szólt a dal, énekelték: Isten, ne hagyj el!
Árva néped támogasd, békét hozz e földre,
sokat megélt honfitársak, forrongó szívébe!
|
|
 Sz
Dalolj! Dalold fülébe csendesen,
szerelmünk mint a köd nem tűnhet el.
Hozzám jöjjön el, futva, sietve,
boldogságot szívembe ültessen.
|
|
 Sz
Körben, enyész már minden.
Múlás is múlik…
Fekete rózsa nyílik,
|
|
 Sz
Majd ha az utolsó rózsabimbóra
alkonyat leple ereszkedik,
élete ártatlan, kicsiny gyertyáját
fagyos szelek cibálják, tépik,
|
|
 Sz
Aki vakon született,
nem ismeri a színeket.
A színvilág olyan csoda,
|
|
 Sz
Talán álmodom? Hallani vélem az erdő hangját,
csodaszépen mesél: Te is hallod a varázsos zenét?
Vadrózsa illatát sodorja felém a nyári szél,
|
|
 Sz
Elbúcsúzik lassan a természet
mutatja színes ruháját
lassan lecsukódik szeme
végül ölébe hull a keze
|
|
 Sz
Sötétbarna táj
Nyirkos ködben, párában.
Közelgő hideg.
|
|
 Sz
Ma délután sétálni voltam.
Enyhe szellő
arcomat simogatta
|
|
 Sz
Kifelé él a test, -
de van egy jobb irány, -
mikor a lélek rejtezvén,
egy templomot kíván,
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 25. péntek,
Eufrozina napja van.
Holnap Jusztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
