|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Sz
Kiolvasod tenyeremből, ugyan már!
Merre visz utam, nem tudod, olyan kár!
Felfedeznéd lényemet, ha engedném?
Nem lehet a remény Tiéd, szép remény.
|
|
 Sz
Volt egy szerény, szerény hajóm,
ki part mentébe' járt,
volt egy nemes, nemes tenger,
ki épp ilyenre várt!
|
|
 Sz
Egészen megigézett engem a kikelet:
a pacsirta torkából felszálló dallam,
gyümölcsfák káprázatos virág tiarája,
levegőben kavarodó illat- balzsam.
|
|
 Sz
Ha itt vagy velem,
Elszáll félelmem,
Kezedbe kezem,
Oltalmad lelem.
|
|
 Sz
A vádirat hidd el, egyértelmű.
Nem vagy fiatal, már középkorú sem.
Szépséged a múlté, mely alámerül
|
|
 Sz
Már rég halvány lett a fény
csak sóhajt a régi szerelem,
az öröm ritka, elfonnyadt remény,
meghalt álom egy méregszigeten.
|
|
 Sz
Nyárnak szeretője
minden nyíló rózsa
virágnak virága
élő festékvásznon.
|
|
 Sz
Szeretet élt talán, habár
vele törődni kell,
erő kell hozzá, s vajh ebből,
voltam én bőviben?
|
|
 Sz
alsó, felső, király, ász,
alul, felül sírás, gyász.
elkártyázod pénzedet,
csalóknak ez élvezet.
|
|
 M
Sok év múltával... még ma is, magány ölel vaskarokkal,
Reggel eltűnök, de este, ő nyit ajtót tárt karokkal.
Álmatlan éjszakák után, hajnalt várok csillagokkal. |
|
 M
az igazi vén
az örömét már csak a
múltjában leli |
|
 M
Messzire hallatszottak az őszinte szívdobbanások,
lélegzetvisszafojtva hallgatóztak a lapok a könyvben.
Szülők ölébe húzódott egy-egy álmos kicsiny gyermek,
cirógatva búgták a legszebb mesét: féltőn, óvón, csöndben.
|
|
 M
Schopenhauer szólt hajdanán,
S én elhiszem, mert bölcs szava:
„Az emberarc ötlet csupán,
Szüli – a Természet maga.” |
|
 M
Hirtelen a vihar,
Vad, cikázó villámokkal…
Még, föld is belereng.
Ég zeng, felhők terhe súlyos,
|
|
 M
Az égszínkékben visszatérést érzek,
kékes lila füst, mit a nedves rőzsék adnak,
a város felett terjed, szinte méreg,
egy repülő éles hangot hallat. |
|
 M
Félárva kis édes gyermek,
nem számíthat senkire,
csak apára, ha nagyon lelkes
szeretetét teszi le! |
|
 Sz
Sajog a lélek, súlyos sebek véreztetik.
Ránk zuhog minden fájdalmad, bennünk csobban.
Tekinteted szelíd, sosem fenyegető.
|
|
 Sz
Szemet gyönyörködtetőek a szatmári tájak,
a Nyírség dimbes-dombos homokbuckái - tagjai
a hegyek nélküli látványos varázslatnak.
|
|
 Gy.
Ette és itta a jó szót,
lelke erőt kapott;
Nem látta már rossznak magát,
s hogy porból gyúratott. |
|
 Gy.
Emlékszem, oly kék volt a szemed, mint a tenger,
kábultan merülni benne az maga a boldogság volt.
Önfeledten lágy, ölelő karodba bújni,
sóhajaidat hallani, csókod íze elvarázsolt. |
|
 Gy.
egy belső szépség
az sohasem öregszik
sőt mindig szebb lesz |
|
 Gy.
Akarom, mert álom...
Csak valóra váljon!
Soha el ne szálljon!
Hallgasd meg az álmom. |
|
 Gy.
Hazudtál Te minden percben nekem,
kihasználtad, hogy naiv vagyok
rájöttem, de nem mondtam én Neked
mert tudtam, nem leszek "nagyobb" |
|
 gy.
Űröm betölti az Úr,
mint láthatatlan húr,
mely megfeszül,ha sátán dúl,
mikor várát lebontani készül, |
|
 V
Árva volt a zöld bogárka,
benn lakott egy vén kosárba’,
vágyott már a szeretetre,
észre senki sose vette. |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 05. kedd,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
