|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Nem ismersz meg, igen tudom
balesetet szenvedtél
örültem, hogy felébredtél
kezemet feléd nyújtom... |
|
) M
Hibákat halmozó emberből vagyok,
A próbálkozásaimba sokszor belebukok,
Mégis mindent megteszek amit csak tudok,
A saját védelmemben csupán ennyit mondhatok. |
|
 M
mi mindannyian
fiatalok öregek
emberek vagyunk |
|
 M
Ó, te drága kalitkába zárt parányi kanári
talán, hogy hazádba hamarosan visszatérsz majd
ahova a szeretet és a szabadság vágya hajt
hű társra, barátokra találsz majd, lárifári |
|
 Sz
Virágszirmok milliói perdültek táncra
fehér alkalmi ruhában keringőztek.
Egyszer csak elkezdtek lehullani az égből
szótlanul álltam, amíg felöltöztettek.
|
|
 Sz
Az őzek, könnyű
Léptekkel elbóklásznak.
Fák közt hűsölnek.
|
|
 Sz
Sok hazugság, koholmány éri az embert,
s csalódás, míg tart a létezés,
megszokni oly rettentő, lehetetlen ezt,
kinek irányelve más... s ez oly nehéz.
|
|
 Gy.
A tudósok törekvése
történelmünk öröksége.
Új ismeretek, új találmányok
az emberek javára szolgálnak. |
|
 Gy.
megöregedtél
a társadalom terhén
mint élősdi élsz |
|
 Gy.
Érzelmeim írták verseimet,
Azoknak szóltak kik szeretnek.
Magányos szenvedő szíveknek,
|
|
 Gy.
A rét öle izzik a vérpipacsoktól,
kéklik a tengernyi búzavirág,
a lányka hajába a Nap belecsókol,
s fénybe fürödnek a szőke csigák. |
|
 Gy.
Vártalak, hogy felbukkansz, egy pillanat
jöttél némán, csendesen, de nincs szavad
mi történt azt mondd csak el most kedvesem
ne hagyj űrt a megtépázott lelkemen! |
|
 Gy.
Hallgattam az estét, vidám tücskök neszét,
szellő suttogását, bagoly suhogását.
Felhők mögül kikukkantott az öreg Hold,
hallani véltem vontatott csoszogását. |
|
 Gy.
Napom röpke ragyogása
átfutott arcomon.
Nem várhatok csodára,
lásd itt az alkonyom. |
|
 Sz
Álmomban alaktalan lidércek
üldöztek, kísértettek;
veszélyes játék ez, ébrednék,
ébresszetek!
|
|
 Sz
A kín üres halmazt visel;
ki nem emlékezhet
a kezdetre, s napra, mikor
ő még nem létezett.
|
|
 Sz
Még mindig szeretlek?
Nem akarom elhinni,
csupán azt, hogy bolond szívem,
nem tud elfelejteni.
|
|
 M
Gyenge kezem, elengedem
amit tartok, leejthetem.
Erőm fogytán, agyam lusta,
nem bújhatok a sarokba.
|
|
 M
nem volt tömeglény
de azért remete sem
csak szókimondó |
|
 H
Tudd, más, miképpen küzd,
ha gyenge harcos;
hogy él a csellel,
ha bátrabb félre lel;
|
|
 H
Már megint elfáradt, búcsút intett a Nap,
a horizont narancs-vörösben lángolt.
Kellemesen meleg volt a mai este,
fent az égen millió csillag táncolt. |
|
 H
Gyümölcs velő a létem.
Az idő aszal egészen.
|
|
 H
Bárhová sodorja az élet az embert,
tudat mélyén ott él a gyerekkor.
A nyár, a falu, a szünidő s a jó barátok...
maradandó emlékeket élünk olyankor. |
|
 M
sok tarka virág
díszítette a határt
gyönyörű látvány |
|
 M
S megtalál a vétség, már érezni az ízét,
Itt a nyelvem hegyén, az utolsó kérdést,
Mi az oka annak, hogy érzéseim vannak,
És nyugodni mìg élek mért nem hagynak? |
|
|
|
Ma 2025. június 18. szerda,
Levente napja van.
Holnap Gyárfás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
