|
Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
MM
A madarak leülnének, már pihenni, nem szárnyalók,
De ülhetetlenek a jéggel összefagyott huzalok…
Most mi lesz a madarakkal? Ó, aranyos kis vacogók… |
|
MM
Híú voltam valamikor ,
nézegettem magamat a tükörbe,
ilyen karakán ,szép fiú nincs
az egész környezetbe.
|
|
Sz
A tél erős férfikorba lépett,
még közel sem aggastyán,
ámulva nézzük a megfagyott vízesést,
a ránk bízott gyereksereg, bizony,
|
|
Sz
Csak egy érzés... nincs misztikus, fénylő látvány.
Valami azt súgja nem maradtam árván...
figyel, kísér... vigyáz rám
egy sejtés... valami az egyedüllétben,
|
|
Sz
Fájdalmam szétfeszít, nehezen bírom,
s miközben esztelen harcomat vívom,
kardéles szavakkal ásom a sírom.
Gyógyíts meg Istenem, hadd legyek gyermek -
|
|
Sz
Reménykedőn
telnek az évek;
s az a bizonyos
ígéretes madzag,
|
|
Sz
Talán egyszer mégis. Lehet, hogy sosem.
Mond valamit, vagy csak némán tátog?
Szemet töröl-sír. Biztosan porszem,
vagy olyat képzelt, amit sosem látott.
|
|
Sz
Kombinálunk, kombinálunk –
látványokat fantáziálunk…
Kombinálunk, kombinálunk –
szimpla helyett komplexet várunk…
|
|
H
Úgy döntöttem, hogy fa leszek!
Lombjaim majd óvnak, védenek,
gyümölcsöket dédelgetnek,
hűs árnyékomban megpihentek. |
|
H
A sétapálcás nyárspolgár feje
Panasszal volt kitömve bőven;
Ezüst gombjára támasztotta le,
Miközben ezt kérdezte tőlem:
|
|
Sz
Ha fellobog a gyertyaláng,
a csöpp meleg lelkekhez ér,
s varázsütésre a falánk
szívkérgen oszlik már a dér.
|
|
Sz
A távolság
néha drótkötél, máskor cérnaszál.
Erőnlét és várakozás.
|
|
Sz
Fák csikorognak,
Égető hegyi fagyban.
Csöndes nyugalom.
|
|
Sz
Hüledezve, lebénulva
Nézem a teleket,
Addig nincs baj, míg messziről,
Látom a képeket!
|
|
Sz
Azt mondják az öregek,
ha Piroska napján hideg lesz,
akkor, még negyven nap,
nem süt ki ránk a Nap.
|
|
H
Kiálltam a dombtetőre,
sóvárogtam a mezőre.
Mindenütt hízelgett a csend,
sóhaj szállt, még fülembe cseng. |
|
H
Minden tettnek nyoma is van,
Tétlenségnek úgyszintén.
Ezért kell az embereknek
Meggondolni, mit művelnek,
|
|
H
Mondják,
hogy halálod előtt lepereg
előtted életed. |
|
H
Könnypatakok áztatják redőim,
fiatal szívedben még a hév az úr,
de másképp érzel majd ha elmúlik
és kihűl tüzed, tisztán látsz újra |
|
H
Kórház szaga van az életnek,
mert soha nem volt ilyen
beteg az élet. |
|
Sz
Ez a mai világ, ha jól körülnézünk,
irritáló fényözön, hangos zűrzavar.
Arcok, fejek, szemek, felvillanó fények,
fülrepesztő zaj, illat. A mozgás felkavar.
|
|
Sz
Rám hullt az éjszaka fekete leple,
mardos a bánat, a húsomba váj,
ülök a széken a remete csendbe’ -
reményem régen a semmibe veszve,
|
|
Sz
Szemem világát szinte elvesztem,
úgy vakítja a milliárd
sziporkázó kristály,
|
|
V
Hebegek-habogok, összehordok hetet-havat,
Egy azonban biztos, az élet nekem nagy falat.
Nincs levegőm, fuldoklom, tán a torkomon akad.
Nincs különbség; élet és halál egy tőről fakad. |
|
Sz
A mai nap sugara
fájdalmasan csípet.
Csipkedett, mint egy huncut
eleven kisgyerek.
|
|
|
|
Ma 2025. július 07. hétfő, Appolónia napja van. Holnap Ellák napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|