|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 V
Nem kell ahhoz hiúnak lenni,
hogy elismerés jólessen.
Titkos önbizalomhiányra
minden jó szó ír a seben.
|
|
 M
Száll a hinta, múltba leng, s átrepít a mába,
látni engedi a zűrös holnapot.
Senki sincs kabátban, menni kell, megsegít,
szinte ég a lélek félhomályban, úgy ragyog. |
|
 Sz
Vágyom a fényre
Ragyogó napsütésre
A Nap sugarára
Tündöklő fényére
|
|
 M
Lizetta, nézd, mi szép a hold sugára,
Ha hull ezüstös fátyla lagúnákra…
Felhő sehol, a tenger néma hon,
Lizetta, jöjj, vár ringó csónakom! |
|
 Sz
Mosolytalan arcod,
kiapadt szemed,
elnémult harangok a hangok,
kiürült a szíved.
|
|
 Sz
Az élet hosszának mércéje,
az időt évekre tépem,
nap és az óra elszalad,
én már egy másodperc alatt,
|
|
 Sz
Erdőszélén, pici házban,
alszik két kis, kék csiga,
Csigánénak későnszülött,
legkisebbik, két fia.
|
|
 Sz
Bordó, piros és rozsdás
színű kabátkát köt
ősz- anyó a földekre,
terít rá bús ködöt.
|
|
 Sz
Szűz ajkadat még nem hagyták el szavak,
A nap még fenn volt de már lefelé haladt,
Rozsda marta acélrácsok mögött,
Az élet az elején rögtön szembe köpött,
|
|
 Sz
Jamaica szigetén nyaraltam
valamikor réges-rég,
mikor a szabadság új volt
a bennszülöttek körén.
|
|
 Sz
Ha bármilyen zűr zavarja a csendet,
néhány percen belül béke, mire vágynék.
A távolodó idő nyugalmat kell hozzon,
különben a lét büntetés, s nem ajándék.
|
|
 Sz
Garázdálkodó
Szelek északról fújnak.
Felhőket tépnek.
|
|
 Sz
Teknőc Tercsi büszke volt,
a színek előtt meghajolt;
lángló, vörös karmazsin
tetkó volt a karjain.
|
|
 Sz
(Műtét után)
Feleségemnek
A dobogásom, lélegzésem őre,
az erejétől kapok új erőre,
|
|
 Sz
Tudom néha kiirtanál
úgy mint azt a parlag füvet,
haragszol sokszor nagyon rám
ha elfog az önkívület.
|
|
 Sz
Keresek, kutatok az avarban,
Elvesztett kincsem keresgélem.
Rámosolygok egy kismadárra,
S szél óvó simogatását érzem.
|
|
 H
A díjban règ egyeztünk meg,
Álmaimért lelkemet vigyed,
De váltsd valóra amit kíván szemem,
Ne szabjon határt képzeletem, |
|
 H
Gyapot mezők mellett haladtam,
hallgatva feketék
monoton,bús dalát,kik
zsákokban gyüjtik a fehér aranyat,, |
|
 H
Az ősemberek - tudatlanok,
nem alkottak, csak fogyasztottak
nem szaporítottak, nem termeltek,
a természet készletét használták,
|
|
 H
Kopott, mohás fejfák között,
süvít az őszi szél.
Emlékezés virágait
sziromlevélként hordja szét. |
|
 Sz
Pusztai vad ló
csintalan-nyersen
– pandúr vagy rabló –
nyargal a versem!
|
|
 Sz
Őrizem az álmod, látod, anyám?
Szereted, ha melletted vagyok...
Igazából szemeidben látom:
Riadtságod vagy nyugalmad-e nagyobb...
|
|
 Sz
Gyújtsál gyertyát azokért,
akiket valaha szerettél,
de elmentek túl hamar,
helyettük, csak űr maradt.
|
|
 Sz
Hallgatom a csendet, nézem a kék eget,
Örökös mozgásom, mozdulatlanná lett!
Még csak pár nap múlt el a baleset óta,
Idő, mintha állna, néma lett az óra!
|
|
 Sz
Ahogy a jövő múzeumába léptem,
Eltűnődtem a sok régi szép emléken.
Parfűm illatú volt a tarka- barka rét,
Dongott a dongó, víg tücsök dúdolt zenét.
|
|
|
|
Ma 2025. június 25. szerda,
Vilmos napja van.
Holnap János, Pál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
