|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Sz
Pusztai vad ló
csintalan-nyersen
– pandúr vagy rabló –
nyargal a versem!
|
|
 Sz
Őrizem az álmod, látod, anyám?
Szereted, ha melletted vagyok...
Igazából szemeidben látom:
Riadtságod vagy nyugalmad-e nagyobb...
|
|
 Sz
Gyújtsál gyertyát azokért,
akiket valaha szerettél,
de elmentek túl hamar,
helyettük, csak űr maradt.
|
|
 Sz
Hallgatom a csendet, nézem a kék eget,
Örökös mozgásom, mozdulatlanná lett!
Még csak pár nap múlt el a baleset óta,
Idő, mintha állna, néma lett az óra!
|
|
 Sz
Ahogy a jövő múzeumába léptem,
Eltűnődtem a sok régi szép emléken.
Parfűm illatú volt a tarka- barka rét,
Dongott a dongó, víg tücsök dúdolt zenét.
|
|
 M
Csak leültünk némán
Hallgattuk a csendet
Nem voltak könnyek
Már elsírtuk mi mindet |
|
 M
Alszanak a csendben asszonyok, gyermekek,
s a város, ország fölött útra kelnek a temetők,
elvesztek a kendők, elmarad a szemérem,
álmok masíroznak keletre, s bakák húzódnak össze. |
|
 M
itt van az élet
hol most minden haldoklik
a múló őszben |
|
 M
Álljatok meg egy percre fejfámnál,
tegyétek síromra az ősz virágait. |
|
 M
Szerény lehetett mert
piramisok helyett csak egy
kolosszust építetett. |
|
 M
Nem is érzi a dolgok súlyát,
Míg karjai erősen tartják,
De amint kicsúszott azok közül,
Szívére menthetetlen üresség ül, |
|
 V
Égben a lelkek,
Hiányuk fáj,
Ki maradt, szenved,
Megnyugvást vár. |
|
 V
Aranyát szórja rám az ősz,
kedves, ahogyan itt időz,
ölel, miként egy gyönge kéz,
fényének íze, mint a méz.
|
|
 MM
A holtak megmerevednek,
vérük feketedik,
a temető elcsendesedik,
koszorúk, gyertyák fénye
bevilágít a emlékekbe. |
|
 M
A mécsesek a virágok szépek,
díszíti sírotok, de az nem igazi mégsem,
otthonotok a szívemben a lelkemben.
örök emlékeimben, tovább élnek. |
|
 M
Hűen szeretett halottaink emléknapján
A temetőnek régen korhadt, szálkás padján
Ücsörgés közben a vad szél kacagva feltámad, hajamba túr.
Őt nem érdekli a bánatom, úgy viselkedik, mint egy kegyúr. |
|
 M
Dajkáltam a karomban mókusokat, madárkákat
odúimban baglyokat, fakopáncsokat ringattam
gyökereim közt orrszarvúbogár, s bíborbogár élt
ltványommal megbabonáztam, valamikor hajdan. |
|
 M
Emlékképük szívembe zárva,
lélekszeretetem könnyeim árja.
Csend honol, halványul a fény,
csillagon túli találkozást remél. |
|
 M
Van egy részem, mely erősebb mindennél,
Egy részem, mely nagyobb a szívemnél,
S emiatt, mikor kell, folyton kitartok,
Még ha ezer seb taszít is át az eleven poklon, |
|
 M
Gondolj rá, ha e sorokat olvasod
az élőket szeresd most, ne a halottakat,
nehogy ez legyen neked is a sorsod,
az örök tisztelet, az elég egy halottnak. |
|
 M
Őszirózsák, szépek, ti vagytok társaim,
Százával őrzitek fényes emlékeim. |
|
 V
Napsütésben, hóesésben
Örökké tartó,szerelemben
Bánatban és boldogságban
Egymás iránti lágy vágyban |
|
 V
Esteledik,félhomály van,mint ezernyi csillag,
minden síron mécsvilág van.
Fehér krizantinok sokasága,alattuk
szegények,gazdagok |
|
 MM
A szél fúj.
Vörös az Ég.
A Nap nyugodni tér. |
|
 M
Mécsesek lángja
Fenntartja az elmúlást.
Lángban… holt lelkek. |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 13. szerda,
Ipoly napja van.
Holnap Marcell napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
