|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
fél a lét és fél a vágy
sárguló bús magány
ül özvegyi szívek mélyén
dédelgetve régi szép időt |
|
 H
Akár csak egy marha bendő.
Mi tagadás,
nem éppen elit e meghatározás,
de valljuk be: |
|
 M
Ne kísérj el, egyedül kell mennem,
vissza se várj, ott kell megpihennem.
Kiittam már a poharat,
eloltottam víg szomjamat. |
|
 M
Egyre hűvösebbek a reggelek,
de még most erőt vesz magán a nap.
Végig futott kacagva rét fölött,
szórta az aranyló sugarakat. |
|
 Sz
Ősz miatt elsorvadt levélhalmaz a talpad alatt,
De, hogy rálépsz, emiatt nehogy ostorozd magadat.
Ez bizony benne van az életben, ez az elmúlás rendje,
És majd jön biz' a tavasz és lesz új levél… növény új sejtje.
|
|
 M
Ilyen ez az élet, ha nem féled csak éled,
Ha nem adod fel, s tovább hajt a véred,
Többet szánt neked a csillagos ég,
Ha elhiszed hogy elérheted még, |
|
 M
Sötét, komor törvényeket szegtünk, de mi is voltunk angyalok,
csak ölelkeztünk, bármilyen hibásak is voltunk,
és megőriztük a felejthetetlen első zamatát,
a paradicsomi, édenkerti vétket. |
|
 M
Öregségedre senkid sincs
senki sem hallja panaszod,
csak jajgatsz és fohászkodsz, de
amit adtál, azt visszakapod. |
|
 M
Az őszidő nem szegi szárnyát a madárnak,
határokat nem ismerve, szabadon szállnak.
Seregekbe verődve elvonulnak délre,
fáradt sóhajjal követem, nézek az égre. |
|
 H
Duna parton ülök a budai oldalon,
szemben az Országház csodás
kivilágított látványa,a pesti résznek
ez a legszebb tündöklő patinája. |
|
 H
Messze még az utunk vége
Nem sietek már semerre
Rohannak velem a napok
Ragyognak rám csillagok
|
|
 Sz
Elmentél minden búcsú nélkül,
nem hittük el, hogy menni készül;
a jó barát, a drága apa,
a szerető társ, a nagypapa.
|
|
 Sz
Nyúl futott a barázdába,
agár eb rohant nyomába.
Már-már el is kapta volna,
a nyúl eltűnt a bokorba.
|
|
 Sz
Menj már... a nemes, értékes erénnyel nem fekszem le.
Hogyan lennék képes az ölembe szorítani egy gyémántokkal kirakott oszlopot?
Megtisztelem őket, mint egy feleséget, és a világot a lábaik elé terítjük,
reménykedve, hogy egyszer még öröklünk valamit titokban.
|
|
 Sz
Ezüstruhájából vetkőzik a Hold,
s az utolsó holdsugár is
árnyként tűnik el,
helyét átadva a születő hajnalnak,
|
|
 Sz
A kéz, a láb azt tette pont, amit kell,
és odaadón kattogott a Singer,
egy pillanat volt csak, míg rá figyeltem,
talán az ősi ritmust irigyeltem,
|
|
 Sz
Épp, hogy fűtött kis házamban,
Vacogva didergek,
Ablakomban a látványtól,
Mégis felmelegszek.
|
|
 Sz
Hiúz inal erdők árnyai alatt
Neki ez a dolga a lombok alatt.
Politikus inal mentesség alatt,
Neki mentesség jó, az ad így... falat.
|
|
 Sz
Bűbájos éj! bódítón száll a légben
Hársfáknak holdsugáros illata,
Holdfénytől, csillagfénytől, fénybogártól
Tündöklő lett az árnyas éjszaka.
|
|
 Sz
Sápadt a nap, könnyezve búcsút int
Fagyos az éj és nyirkos a reggel.
Összébb húzom jó meleg takaróm
Az ágyból, jaj, nehezen kelek fel...
|
|
 H
Nem vagyok fiatal, de túl öreg se még,
Fiatal vagyok, de öregebb mint rég,
Ha eszembe jutna néha egy-egy szép emlék,
Már megértem talán a sok gyermeki mesét, |
|
 H
Míg élünk, mindent helyre lehet hozni,
Mindent belátni, megbocsátni másnak;
Lehet nem csalni, bosszút nem fokozni,
Kezünket adni megbántott barátnak. |
|
 H
Odaadtad magadat
könnyelműen,vagy csak a vágy
ami kínzott,kis szivem.
|
|
 H
Labdákkal nem dobálózom
Többé sosem játszadozom
Elvekben keményen hiszek
Játékhoz már idős vagyok |
|
 M
Villám szabdalt felhőt
és sötét éj zúdult
a nyögdécselő tájra; |
|
|
|
Ma 2025. június 26. csütörtök,
János, Pál napja van.
Holnap László napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
