|
Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
V
Megköszönök minden szépet,
Amit az Ég adott nékem,
Boldogságot, egészséget,
erőt, hogy elvégezzek mindent. |
|
V
Szavamra, az ész megáll;
az agyalapi mirigy,
imígy reagál,
mikor konstatálja, |
|
Sz
Tarlottak a mezők,
színpompás lombokban virító fák
lassan egyhangú szürkeségbe
öltöznek majd át.
|
|
Sz
A rozsdás leveleken egy kósza napsugár
Megcsillantja a harmatcseppeket, s a reményt.
Szívem egyre hevesebben ver, ahogy nézem
A megkopott padon, a szép, színes vadregényt.
|
|
MM
Csodálatos a tavasz, nekem mégis az ősz a kedves,
vénasszonyok a nyárból ellopnak néhány boldog percet.
|
|
H
Egy autó tetején, megcsillan a fény,
A tegnapi viharok esője szárad még,
Felkelt végre a nap, melegíti hátamat,
Háttal állok neki mert elvakítana, |
|
H
Szíved remény, víg tölti el,
Mit úgy akarsz, majd az jön el... |
|
H
Országúton hóbaesve:
Úgy lep el egy téli este
Lábamnyomát temetve majd?
Az ég sem lesz holdvilágos?...
|
|
H
Nem felejtem el soha azt a reggelt,
mikor kényszerböl búcsúznunk kellett.
Mikor félve kerestem a tekintetedet,
amit takartál mert könnyes volt szemed.
|
|
H
Jöjj! Bár még sosem láttalak,
Mindig csak éjjel álmodtalak!
|
|
H
Én soha nem adok a szerelemben a Nő szépítőszerére,
egyetlen kendőzőszer a vers, és rendbeszedés,
a test kemény beszéde, édes hullámzása,
arcukba égjek egészben, mint akit jól megértenek.
|
|
V
száraz faágak,
imára kulcsolt kezek
öreg gyökerek |
|
V
Istenem, mennyire szép ez az ősz is!
Sárga avarban nyugszik a nyár,
lombját siratja a parton a kőris,
árva a szántás, rőt a határ. |
|
H
Nap lemenőben,
Nézem, látom, múlt időt.
Szende ősz dala. |
|
H
Hatvan éves évforduló, muszáj emlékezni,
Ezért a fiatalságba, vissza is kell térni!
Eddig soha nem akartam gondolni a korra,
Pedig akkor tavasz virult, húsz éves koromra.
|
|
Sz
Kint leszek majd a sírotoknál,
Rebbenő szemekkel, könnytől nem látva,
Istenem, hogy bírjátok el, hogy
Zúzmarát hozhat mindenszentek napja?
|
|
Sz
Ne sajnáljatok engem, jobb, ha írígyeltek,
Életemet a Sors, így rendelte el nekem!
Leküzdök minden akadályt,
Nem érdekel, hogy milyennek lát a Világ! |
|
Sz
Bíborvörös vérgőzös ködben nem mozdul a láb,
A velődből feltörő agresszív harag túl nagy már,
Leszállt az éj elméd fölé, nem hallasz s nem látsz,
Fejedben egy gondolat maradt, pusztuljon a világ,
|
|
Sz
Bánatos, csupasz fáról hull a néma könnycsepp.
Kacarászik a sikamlós avarban a szél
Elkergette a vadludat, gólyát, a fecskét.
Köd szitál a bágyadt erdőben. Közeleg a tél.
|
|
Sz
Keresem a szavakat.
Szépíteni múltamat,
hogy jobb színben tűnjek fel,
s megbékéljek Lelkemmel.
|
|
Sz
Ez is az is, az énem volt.
Életemből egy epizód,
míg elérkezett a vég.
|
|
H
Örökre vésd be: Egy a Lét
Számodra is, és mert tiéd,
Nem kell hallgatnod senkire. |
|
H
Én nem mehetek el innen soha-sehova,
Nekem nincs útlevelem, nincs gazdag rokonom, nincs pénzes barátom,
millió sárbaragadt paraszt a szomszédom.
ezeknek sorsa az enyém, s az is marad örökre. |
|
H
Hogy meggyógyítsam vágyamat, más fájdalomtól kérek gyógyírt:
Egy nagy betegség egy másik ellentétessel gyógyítható.
Felejtek... Felejtésem csak veled van megtelve,
s a távollét toldalék a szerelemhez, jól tudható. |
|
V
Kifogtam egy kis halat a vízböl
teste remegett az ijedségtöl,
szegény nem tudta mi történhetett vele,
ez lehetett az első esete. |
|
|
|
Ma 2025. július 20. vasárnap, Illés napja van. Holnap Dániel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|