|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Húzták az igát,amíg lehetett,ami
egyre szorosabb lett.Elnémított
nép,egy nap a járombol kilépett,
szabadság eszméje vezérelte őket. |
|
 H
Eljön a véristen pokoli sötét alkonya,
A vér az ereimben felszító lángra lobban,
Hajszol és űz a szenvedély, mivel születtem,
Életem során már millió határon átléptem, |
|
 V
Vakká tesz a nyár végi napsütés,
más a nap állása, szöge, ereje,
beboríthat bár ez a bő fényár,
érezhetően nincs már nyár eleje. |
|
 V
Volt valaha régen egy kovács,
Igencsak szerette a szoknyát;
Ez lett galád veszte,
Szomszéd agyonverte, |
|
 Sz
A bérházak falára szomorodik az este,
Álmos, fekete csend bújik vackot keresve
Vakít az éji csillag, szökne fénye sietve
kihűlt kabátokba, levetett hideg szívekbe.
|
|
 Sz
Hull a levél
le a földre
Készülődik már
örök pihenőre |
|
 Sz
Virágozzál, szép rózsaszál,
Jó szüléid kertébe!
S kikeletkor plántáltassál
Egy jó ifjú ölébe.
|
|
 Sz
Hallgatom az erdő selymes hangját,
A kósza levelek suttogását
Kismadarak édes csacsogását
Nézem a megfáradt nap mosolyát.
|
|
 Sz
Egy puszta ágyban fekszel éjjelente,
S az életed hiányain merengsz.
Merő ideg vagy. Még ha úgy is lenne,
Hogy van, ki nincs… te kínosan feszengsz.
|
|
 H
Az epres tej és a kakaó a két kedvenc italom,
Ha tehetem minden nap ezeket iszogatom,
Előbbi tiszteletére szóljon hát e történet,
Fogadjátok szeretettel most el tőlem,
|
|
 H
Éles nyár végi fényességben,
augusztus egy szombati delén
káprázva a tikkasztó hőségben
egyik pillanatban elindultál felém. |
|
 H
fél a lét és fél a vágy
sárguló bús magány
ül özvegyi szívek mélyén
dédelgetve régi szép időt |
|
 H
Akár csak egy marha bendő.
Mi tagadás,
nem éppen elit e meghatározás,
de valljuk be: |
|
 M
Ne kísérj el, egyedül kell mennem,
vissza se várj, ott kell megpihennem.
Kiittam már a poharat,
eloltottam víg szomjamat. |
|
 M
Egyre hűvösebbek a reggelek,
de még most erőt vesz magán a nap.
Végig futott kacagva rét fölött,
szórta az aranyló sugarakat. |
|
 Sz
Ősz miatt elsorvadt levélhalmaz a talpad alatt,
De, hogy rálépsz, emiatt nehogy ostorozd magadat.
Ez bizony benne van az életben, ez az elmúlás rendje,
És majd jön biz' a tavasz és lesz új levél… növény új sejtje.
|
|
 M
Ilyen ez az élet, ha nem féled csak éled,
Ha nem adod fel, s tovább hajt a véred,
Többet szánt neked a csillagos ég,
Ha elhiszed hogy elérheted még, |
|
 M
Sötét, komor törvényeket szegtünk, de mi is voltunk angyalok,
csak ölelkeztünk, bármilyen hibásak is voltunk,
és megőriztük a felejthetetlen első zamatát,
a paradicsomi, édenkerti vétket. |
|
 M
Öregségedre senkid sincs
senki sem hallja panaszod,
csak jajgatsz és fohászkodsz, de
amit adtál, azt visszakapod. |
|
 M
Az őszidő nem szegi szárnyát a madárnak,
határokat nem ismerve, szabadon szállnak.
Seregekbe verődve elvonulnak délre,
fáradt sóhajjal követem, nézek az égre. |
|
 H
Duna parton ülök a budai oldalon,
szemben az Országház csodás
kivilágított látványa,a pesti résznek
ez a legszebb tündöklő patinája. |
|
 H
Messze még az utunk vége
Nem sietek már semerre
Rohannak velem a napok
Ragyognak rám csillagok
|
|
 Sz
Elmentél minden búcsú nélkül,
nem hittük el, hogy menni készül;
a jó barát, a drága apa,
a szerető társ, a nagypapa.
|
|
 Sz
Nyúl futott a barázdába,
agár eb rohant nyomába.
Már-már el is kapta volna,
a nyúl eltűnt a bokorba.
|
|
 Sz
Menj már... a nemes, értékes erénnyel nem fekszem le.
Hogyan lennék képes az ölembe szorítani egy gyémántokkal kirakott oszlopot?
Megtisztelem őket, mint egy feleséget, és a világot a lábaik elé terítjük,
reménykedve, hogy egyszer még öröklünk valamit titokban.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
