|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Nem volt kétarcú a múlt;
még porfelhőben úszott
messze távolban az út,
|
|
 Sz
Nekem már megmutattad igaz valódat,
visszaköszön fejedben minden gondolat.
Magad gyilkosaként, dobod el életed,
nekem nagyon fáj, rajtad nem segíthetek.
|
|
 Sz
Őszi Napnak rebben a gyenge lángja,
szép remények ködbe borulva múlnak.
Harmat éled, dér szövi át a csendet,
Varjak üzennek.
|
|
 Sz
Megköszönöm szereteted
nem feledted el nevemet !
már sok év szállt el felettem
mindegyikkel öregebb lettem
|
|
 Sz
Parázsba hulltak a gesztenyék,
pattogva gurultak szerteszét.
Tegnap még könnyen, szem előtt,
ringatta őket a délelőtt.
|
|
 Sz
Didergő madár a fán -
hiányzol nagyon apám!
Hajamban őszül a tincs -
annyira fáj, ami nincs!
|
|
 Sz
Kezd már tombolni az őszi vihar,
Meg-megczibálja a fák üstökét,
És szerteszórja a leveleket,
Miket pusztító keze leszakít.
|
|
 H
Reggel háromkor, mikor az órám szól,
Nincs kedvem felkelni és nincsen feküdni,
Le se húnyt szemem, még nyitva sem volt,
Az álom elhagyott s a valóság kezdett fájni, |
|
 H
őr, vár, vigyázz, miért, fejében –
szökni, mindig, miattuk, előle –
|
|
 H
Harcolok, hogy megszabadítsam szerelemet a szenvedélyes testtől,
szájjal ne harapjam, szemeimmel ne hörpintsem,
a vad párosodás lasszójából szabaddá tegyem,
megtisztítva a hústól, mint aranyat a sártól. |
|
 H
Láttalak egy pillanatra alkonyatkor
Elszökelltél egy szempillantás alatt ...
Ahogyan az idő is, mint a villám.....
Szép volt, mikor éjből a hajnal kihasadt. |
|
 H
Szívemben szól a dal
a szó a vonó ha megszólal
a húr sírva jajul
vagy virtuóz vidáman
|
|
 V
Kérted, írjak verset neked,
próbálom, de nehezen megy.
Szavakkal azt kifejezni nem lehet,
mit jelentesz te nekem és én neked. |
|
 V
Susog a lomb, távolban dallam kél az éjben,
Sötét az ég, homlokán csillagfények égnek,
Parázs a lég, táncba kezd minden édes álom,
Kacag a húr, holdvilág keringőz a tájon. |
|
 Sz
Felhőpamacsok égnek, démoniak a fények.
Téglavörös, bíborfényben tenger-kék szemek.
Szürke hamu-paplanok, felrázott dunyhák-plédek,
|
|
 V
Fekete hintaján
suhan az éj,
bogárszárnyán
csillagképek |
|
 Sz
Megmásztam a magas hegyet,
megérdemlem azt, hogy egyek;
ehhez kell az energia,
csokoládé, kaja, pia.
|
|
 Sz
Sokszor gondolok Rád Apám, alig ismertelek,
Szomorú emlékeimben csak, veszekedtetek!
Boldogtalan házasságot kaptatok a Sorstól.
Hogy születhettem mégis meg? Te akaratodból!
|
|
 V
Ha egyszer újból szólít a mező,
És beüzennek értem a hajnalok,
A nyári sugarak aranyhuzalán
Fülembe súgják,hogy ki vagyok, |
|
 H
Hófehér, olykor megsárgult,
Üres még, vagy elmond száz mesét,
Egy régi kép, mely kissé megfakult,
De féltve őrzött emlèk, |
|
 Sz
Szavak,szavak,mindig szavak,
Keresztül kasul az életen
Ha sok a szó, kevés tartalma
Esküvel sem érnek többet
|
|
 V
Nem a dicsőség, a hírnév és a szerelem cimbalma,
hanem a tenger moraja az, amit a kagylóban hall,
a viharos szív, a zabola, ami versszakokban fogan.
Hallgassuk meg a távolodó, lassú szívet, mert alkot és szaval. |
|
 V
Ülj le mellém
kérlek.
Emelj magadhoz,
itt lent félek. |
|
 Sz
Nem kell nekem jogsi, minek?
Autóút, sikló sínek!
Van énnekem szárnyaslovam,
s ha az ember siet, rohan,
|
|
 Sz
Idén nyáron drága párom
kisnyugdíjas lett a szentem;
nem viselte meg e helyzet,
s kevesebb a pénze sem lett,
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
