|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Mikor elmentél, el sem köszöntem,
hogy mivé lettél és hol, nem tudom.
Mintha nevetnél, mikor bámulom
az eget, tán mosolyogsz fölöttem.
|
|
 Sz
Pillangók szállnak vadvirágok felett,
csodálatos szirmuk megigézik őket.
Sokféle színek, kellemes illatok,édes
ízű nedűk biztosítsák a holnapot
|
|
 Sz
Szól a szív halkan,
oly' bátorítóan,
ne félj,remélj,úgy élj !
Hallgass a jóra,
|
|
 Sz
Ficánkolnak a színesre megfestett levelek
Zizegnek, zörögnek, ahogy a haragvó szél megfújja.
Sugdolóznak egymással a vidám, forró nyárról....
A vén, öreg tölgyfát átölelem, önfeledten újra.
|
|
 Sz
Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrizlek kérő tenyerekkel:
buzaföldekkel, fellegekkel.
|
|
 H
A zöldellő táj mindenütt betonszürke lett,
Az ember minden eberségén felülkerekedett,
Aszfalt utak, magas házak, ódon kőfalak,
Betondzsungel rejti el igazi rút arcunkat, |
|
 H
Vaszilij a főiskolán nem tanul,
Sokallja az írást, rajzolást. |
|
 V
Sütőtök sül a sütőben,
egész nap azon tűnődtem -
mitől oly sárga a tök ruhája,
amikor ecsete sincs? |
|
 V
nedves ablakon
gyorsan pergő eső koppan
csiga csíkot húzva |
|
 H
Eljött október huszonhárom,
egy nép mondta azt, hogy elég,
az ifjúból s lányból lett katonát
segítsd meg harcában, ó, nagy ég! |
|
 V
Fönt alkonyodik,
Bíborvörös ég-alja.
Ég még azúrkék. |
|
 V
Megköszönök minden szépet,
Amit az Ég adott nékem,
Boldogságot, egészséget,
erőt, hogy elvégezzek mindent. |
|
 V
Szavamra, az ész megáll;
az agyalapi mirigy,
imígy reagál,
mikor konstatálja, |
|
 Sz
Tarlottak a mezők,
színpompás lombokban virító fák
lassan egyhangú szürkeségbe
öltöznek majd át.
|
|
 Sz
A rozsdás leveleken egy kósza napsugár
Megcsillantja a harmatcseppeket, s a reményt.
Szívem egyre hevesebben ver, ahogy nézem
A megkopott padon, a szép, színes vadregényt.
|
|
 MM
Csodálatos a tavasz, nekem mégis az ősz a kedves,
vénasszonyok a nyárból ellopnak néhány boldog percet.
|
|
 H
Egy autó tetején, megcsillan a fény,
A tegnapi viharok esője szárad még,
Felkelt végre a nap, melegíti hátamat,
Háttal állok neki mert elvakítana, |
|
 H
Szíved remény, víg tölti el,
Mit úgy akarsz, majd az jön el... |
|
 H
Országúton hóbaesve:
Úgy lep el egy téli este
Lábamnyomát temetve majd?
Az ég sem lesz holdvilágos?...
|
|
 H
Nem felejtem el soha azt a reggelt,
mikor kényszerböl búcsúznunk kellett.
Mikor félve kerestem a tekintetedet,
amit takartál mert könnyes volt szemed.
|
|
 H
Jöjj! Bár még sosem láttalak,
Mindig csak éjjel álmodtalak!
|
|
 H
Én soha nem adok a szerelemben a Nő szépítőszerére,
egyetlen kendőzőszer a vers, és rendbeszedés,
a test kemény beszéde, édes hullámzása,
arcukba égjek egészben, mint akit jól megértenek.
|
|
 V
száraz faágak,
imára kulcsolt kezek
öreg gyökerek |
|
 V
Istenem, mennyire szép ez az ősz is!
Sárga avarban nyugszik a nyár,
lombját siratja a parton a kőris,
árva a szántás, rőt a határ. |
|
 H
Nap lemenőben,
Nézem, látom, múlt időt.
Szende ősz dala. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
