|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Nézem, ahogy ezen a
hűvös hétvégén
a fahasábok
vöröslő lángok
|
|
 Sz
Kora hajnal órán Rá gondoltam,
kitől szerelmem forrása fakadt,
fényképére rámosolyogtam,
az Ő arcán örök a pillanat.
|
|
 Sz
Már megint itt vagy a közelemben, érzem,
ne tagadd le, mert illatod el nem tévesztem!
Csak a baj az, hogy gondolataimban,
nem pedig a vágyó karjaimban.
|
|
 Sz
Eltévedek és néha már, semmit sem értek,
Felébredek és fáradt szemmel körülnézek,
Elhagytak mind a bódító, csalfa álomképek,
A valóságban élek és hidd el, egyszer hazatérek,
|
|
 Sz
Az én okos kütyüm,
A számítógépem,
Ez kíséri sorsom,
Minden egyes léptem.
|
|
 Sz
Fészket rakott a bánat, elringatott egészen.
mint pelyhes tollú csibe piheg még a nyár,
lázasan tekint az ifjú ősz szemébe
ereje elfolyik , szépsége messze már.
|
|
 H
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
|
|
 H
Amikor csak egyedül állsz a
hatalmas csillagos ég alatt
érezd,milyen parányi vagy !
Milyen kicsi is az az ember
|
|
 Sz
Téged miféle mélységgel mérjelek?
Hol van olyan magasság, hogy megérintselek?
Felmászok az égig,de még az ég is alacsony,
a tengerbe süllyedek és rám tapad a keserűség,be utálom.
|
|
 H
És mintha megállt volna az idő egy pillanatra...
Néztem, ahogy megcsillant a napsugár az ormokon,
A mézízű szőlőtőkén időzött egy szusszanatra,
Lábam, mintha gyökeret vert volna... még álmodozom. |
|
 Sz
Az utolsó vastaps
Boldogság zenéje,
Aki ezt megkapja,
Gyógyír a szívére.
|
|
 Sz
Sikít a szél az őszi erdőn, tépi a fákról a levelet,
én közben magam elé képzelem a gyermeket
ahogy futkos a virágos réten,
és örök tavaszt képzel,
|
|
 Sz
Búcsúzik az Ősz, elszelel,
elég gyorsan elmegy,
a szép tarka levelek
fekete sárban áznak el.
|
|
 Sz
Mikor vettem nagynak látszott -
sajnos gyakran ráhibázok,
mert karcsúnak érzem magam,
azt a képet látja agyam,
|
|
 Sz
Gyűrt kelmén vergődik
az álmatlanság,
irgalmas sötétség
rejti kínlódását.
|
|
 Sz
Csendrendelet, szesztilalom,
fesztivál sincs, unatkozom.
Összejövünk mi haverok,
kirabolunk néhány bankot.
|
|
 Sz
Ennyi év után hogyan is mondjam,
Gyűjtögettem hozzá a szavakat,
Elfojtani egyet se tudtam,
De azt hiszem már nem is akartam,
|
|
 Sz
Mi a világnak semmit nem jelentünk,
kurta percnyi létünk nem ír történelmet.
Már nekünk sem számít elmúlt szerelmünk,
a múltban ott hagyott puha érintések.
|
|
 MM
Volt egy idő .... régen, régen,
Ködhomályos messzeségben,
Midőn a hit oltárképe
Mint a szikla állt szívembe'
|
|
 H
Nem ijeszt meg sem az Ég, sem a Föld,
az egyikre rálépek, a másikat átszelem.
erőtlen mag vagyok, mit a szél elfúj,
de oda fúj, ahol én szeretek. |
|
 H
Neked, csak Neked adom a tavaszt –
érezd a friss szellő zamatát,
halld a pattanó rügyek zsongását
ahogy dalra fakad minden ág,
|
|
 Sz
meglepetéstől
szavam elakadt mikor
megtalált szemed
|
|
Keresem magam a csöndben,
lélegzetem az örök időben,
lüktető álmok ölelésében,
pislákoló gyertyák fényében,
|
|
 Sz
Kezdetben ott van a gyönyörű dal,
míg a szerelem úgy zeng két szív között,
s illeszkedik minden érzés, mint két fogaskerék,
addig tornádó, hurrikán sem tépheti szét,
|
|
 Sz
Zöldellő mezők, fehérben a béke,
pirosat festett a sok magyar vére.
Hirdette egykor "erő", "hűség", "remény",
Nem rongy a zászló! Tiéd, miénk, enyém!
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
