|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Csodálatos volt itt minden pillanat,
kár, hogy ily szépség csak emlékkép marad.
Sziklák ismétlik a tenger hangjait,
hiányod sajnálom, miért nem vagy itt. |
|
 V
Különleges kapcsolat a miénk,
beragyogja létünket a fény
nem hagyom, hogy életemből kilépj
most mikor oly' gyönyörű a kép... |
|
 V
Vers az Élet,
A halál meg:
Próza; |
|
 V
Földdel töltöm fel a kövek közét
- hidegen néznek rám a járdalapok -
meleg televénnyel, édes anyafölddel,
melyben tán fűmag is csírázni fog. |
|
 V
Ha sohasem adsz, csak elveszel,
magányos farkas, vad leszel,
s egyszer csak kikötsz egy híd alatt -
a lét, ajándékpillanat. |
|
 V
Kergettem gondolataimat emlékeim körül,
bár...jobb lett volna hagyni őket
érintetlenül... |
|
 V
Végre lesz egy kis jó foci,
mehetünk, élőben megnézni.
Ha Te is menni akarsz, anyám,
én biztos nem leszek melletted. |
|
 V
Élénk marad olyan virág,
kinek kedvét szegik,
mondván, víg Szépség dupla baj?
Rég így van szó szerint. |
|
 V
Beszélő papagájom volt már rég,
de fekete rigócskáról nem hallottam még! |
|
 V
Szüntelenül imádkoztam, tisztítsák meg házamat,
Nyughatatlan kóbor lelkek ne vegyék nyugalmamat!
Gyermekeinkre figyeljünk, legtöbb hét éves korig,
Angyalokkal társalognak, ahonnan mind, származik.
|
|
 V
Az emberek lelkét
a technika maga alá gyűrte.
Ripacsoké a művészet,
hamis ékszer a költészet, |
|
 V
Ahogy beáll az est, a sok csillag, mint sajka, fölém úszik,
És a sejtelmes fényük, kissé vibrálva, lelkembe kúszik.
Ha lemegy a nap, éjt, mint fekete köntöst magamra húzom,
Már nem látok semmit, sűrű a sötét… benne már csak úszom. |
|
 V
Fájó sorok között
egy rejtett üzenet,
szántottad a ködöt,
én megszerettelek!
|
|
 V
Ma éjjel a legszomorúbb sorokat írhatom,
talán írhatnám a csillagos égen,
még ők is reszketnek a kék végtelenségben,
a légben csavarodik az éj szele, és egy templomi éneket énekel szépen.
|
|
 V
Tudod, hogy kényes nem vagyok,
de iszonyat már a testszagod -
fürödj meg kedves, szerda van,
lemoslak, ne legyek hasztalan! |
|
 V
Természetnek egyik szépséges varázsa,
Ha megered az ég kékszínű palástja
Mennydörög, villámlik, készülő zivatar
Sűrű esőcsepp friss illata betakar |
|
 V
Hogy fájni fog? Könnyen meglehet.
Vagy kegyesek lesznek az Istenek,
S mint az ágról hulló fűzfa levél,
mit fa törzse körül pörget a szél,
|
|
 Sz
Feketén, földig ér
A vizes, felhő halmazat!
Fölénk gomolyognak.
|
|
 Sz
Szárnyra kel a tudat végre,
jó úton jár, netán félre?
Ki mondja most azt meg neki
szerencséjét merre leli?
|
|
 Sz
Túl a kávén,túl a gyógyszeren
túl az álmon,várom az új napot
vajon,mit tartogat a ma nekem
ad enyhülést, ad szépségeket
|
|
 Sz
Ébren töltött éjeken
emlékeken elmélkedem.
A múlt lyukas fátyolszövet,
kuszál sok mozaik-elemet .
|
|
 Sz
Ez egy olyan Magányosság,
mely szinte már kihalt,
ez nincs se helyzet, se barát,
se kín, se sors miatt.
|
|
 Sz
Türelmetlenül álltunk a hosszú sorban,
fülledt melegben,egy régi múzeumban.
Előttem egy csodás,drága tünemény,
feszült ruhája szembetünő élmény.
|
|
 Sz
Kánikula-asszonyság
Lépett a színpadra,
Nyár-Színházban ősidőktől
Ő a primadonna.
|
|
 Sz
Szerelmem adj egy jelt, hogy ne feledjelek,
téged megkérnélek, de még önmagadé sem lehetsz.
Nem a hajad hervadt virágát kérem, hogy nekem add...
mire a nyers, kialvó érzelem,
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
