|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Nálad édes’bben, Tavasz,
Vélem mi időz?
Emlékeztet rád amaz:
Langy, nyugalmas Ősz... |
|
 V
Kerülget a hőguta -
félre veled szűk ruha!
a meleget nem bírom,
fagyit eszem, oly finom, |
|
 V
S míg csendben számoltuk, figyeltük
hány csillagot szór ránk a menny,
már tudtuk mit is rejt a lelkünk,
ez nemcsak vágy, ez szerelem. |
|
 V
Hüvös szellők járnak,
A tó partjánál állva.
A széltől sebesen,
Hullámozva közeleg. |
|
 V
Nagy Veszteség - mellett nem fáj
a Kisebb Veszteség.
Sarkából hogy kiforduljon
a Föld, oly messze még - |
|
 H
Szép vagy.arcod dereng
a holnap pírját keresed ?
Szemedben boldogság,
égi kegyet Te is elnyered |
|
 Sz
Meggyötört egérré váltam
a nagy macska játékában.
Mancsaival tologatott,
farkamnál fogva feldobott.
|
|
 Sz
Lehullott egy csillag,
figyelj, itt vagyok,
elmondom majd mindazt
'mit látok, akarok!
|
|
 Sz
Profántól profán telik,
A Lét: csupa bendő,
Profán szemmel költséges a
Megszentelt Jövendő.
|
|
 Sz
Hirtelen sötét lett,a mécses lángja kialudt,
a sötétségben a gondolatom elindult.
A fény az,ami teremtette ezt az isteni világot,
ami nélkül elképzelni sem tudnám a látszatot.
|
|
 Sz
Tedd a napfényt a számba,
előtte jól megrágva,
tűzforróvá csókolva,
hogy ne kelljen néznem a Holdra
|
|
 V
A múltban rejlő álomkép,
Van, mikor újra visszatér.
Megjelenik egyszer csak,
Pedig rá sem gondoltam.
|
|
 Sz
Mindig szomorú a szemed,
mondd,talán fáj a szíved ?
Talán a lelked szomorú,
Bántja valami régi gond,bú,
|
|
 Sz
Lebbenő ködből elém lép a Tátra,
vágyódom a hegy ölelő karjába.
Úgy érzem e tájba beletartozom,
ez az én világom, itt feloldódom.
|
|
 Sz
Tágra nyílt szeméből
gyöngykönnyek peregnek,
ajka szögletében
lassan összegyűlnek.
|
|
 Sz
Jól tudom, hogy mit teszek és miért,
fogom kezed ismeretlenül,
látom kínod, sírsz és tudom, kiért
szakadt lelked kedved nem derül...
|
|
 Sz
Mélyülnek az árnyak,
Gyúlnak csillagok,
Éjen át lebegnek
Vágyó sóhajok!
|
|
 Sz
A szerelem megöl, a sorsom nem segít,
és a holnapi eszem a sírásokban meghiúsult.
Egy néma harcot hordozok így élve,
rabként tűröm a fájdalmat, már nem is remélve.
|
|
 V
A boldogság mint egy kristály gömb.
Vakító fénye káprázatot önt,millió
darabokra törhet,amit összerakni
többé nem lehet |
|
 V
Dicsfény oly' ravasz kis ékszer,
mitől pár pór úgy
tekint nevére, |
|
 V
Megkérdezett? kint van-e szédelgő vihar?
Meggyújtsam-e a tüzet a kályhában, megvessem-e az ágyad?
|
|
 V
Hajnalhasadás,
Kakas már kukorékol.
Élet-ébresztő! |
|
 V
Úgy kérlek, szívem, mondd meg,
Mi hát a szerelem? –
„Két lélek és egy óhaj,
Két szív, – de egy ütem!” |
|
 V
Vihar volt jégesővel – váltig mondod...
Sok levelet hordott össze a szél.
Ez most már nem a te állandó gondod,
összesöpröm majd...Kukába nem fér.
|
|
 V
Neveltek engem
gyermekkoromban
félárva és szomorú voltam.
Szigorral, veréssel,kemény szavakkal, |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
