|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Régen nem láttuk már nyomát,
Azt sem tudtuk, milyen,
Nem időzött sok éve már
Nálunk a győzelem.
|
|
 H
Nem tudok a fényről többet írni.
Csipkerózsikát benőtte tüske.
Befagyott szemem tavának tükre,
s lassan a szitáló hó behinti. |
|
 V
A sétálón gyors ritmusban hullanak,
a park kék virágai között
a szó szoros értelmében vett halott levelek.
Elképzelésben, illúzióban talán még hallják is ahogyan nyöszörgött. |
|
 V
Veled voltunk kedves Aliz,
Bár csak hangod hallottuk,
Megható előadás volt,
Velünk voltál, jól tudtuk. |
|
 V
Ne fossz meg minket szép dalodtól,
ne hallgass költő, légy apostol!
Szavadra vár sok szomjas ember,
szeretve kérnek, s tisztelettel. |
|
 V
Elküldtem magamtól,
még ma is bánom,
ötven év elszállt,
de visszatér az álom. |
|
 V
Holtidőben vesztegel
a tervezetlen jelen,
félbemaradt kérdések,
rájuk senki nem felel. |
|
 V
Erdőszélén egy nyári esős délután,
Feketerigó boldogan fütyül, fent a fán.
Mókusok bátran ugrálnak, ágról ágra,
Riadtan kúszik a Sikló a fa odvába. |
|
 V
a félelem
rémülten menekül,
fárad, botlik, a földre ül.
lovak sírt ásnak neki, |
|
 M
Szavakkal lősz rám, te kegyetlen.
Itt állok a célkeresztben.
Ide lőj, itt a szívem,
nézd végig ahogy vérzem. |
|
 V
Mentem elköszönni a szülő falumba,
Eladásra váró családi házunkba.
Rozsda ette kapu, lakattal bezárva,
Gaz fedte udvarát a bánat bejárta. |
|
 M
Fák lombja közt élnék veled,
ott mindig szépen süt a Nap,
fentről néznénk, hogy tekereg
az út, s roppan a talp alatt. |
|
 M
vérlakásunk előtt diófák vére
hiszen a nyesést nem tűri sem a gombát
koppanó reggeleken mégis diószőnyeg vár
a szívemből kinőttek még a csonkjuk is |
|
 H
Egyszer, még a messzi Afrikába
egymásba szeretett két gólya.
Így már együtt indultak a nagy útra
vissza hazánkba, a gyerekkori tájra. |
|
 H
Zuhog az eső, szakad
Nem kíméli a madarakat
Kis veréb nagyon fázik
Szinte rongyosra ázik
|
|
 V
Szeretem a nyarat, de nekem szebb a tavasz.
Fák, bokrok rügyeznek, barkát növesztenek.
Nyílik sok kis virág, sokszínű orgona,
Kinyitom, ablakom s beárad illata.
|
|
 V
A lelki fájdalom
megbetegíti a testet,
a testi fájdalom
őrületbe kerget. |
|
 V
A fuldokoló sóhaj, szinte lángol,
ahogy az ember kiszalad magából,
de akármilyen csórók, csenevészek
a tarlócsonkon visszamaradt részek, |
|
 V
Miért háborog a lelkem szüntelen,
pedig rég' túl vagyok már a hetvenen.
Orkán tombol bennem eső zuhatag,
máskor kiszáradok, mint a sivatag.
|
|
 V
Ha Célunkat - elértük már -
az Bármely kis - falat -
a Gyengeségről Beszélnünk -
az már egy jó Alap. |
|
 V
Dalolt szél és szárnyra kapta,
ez itt a rét, és megmutatta
micsoda gazdag, dús világ -
mézét kínálja száz virág. |
|
 V
A kötél pörög és forog...
Föld fölött egyensúlyozott
tánc... kötéltánc. |
|
 M
Oh, Goethe! Goethe! Goethe!
Oh, senki sincs fölötte,
csak én, csak én, az Isten,
szép öntömjénfüst hitben. |
|
 M
Esős tavasz, esős nyár,
Jelenünk öreg batár. |
|
 V
Egyszer majd,
Mint a héja
Magasban járok! |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
