|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
fújom, hessegetem – pördül, visszatáncol,
nem űzi ki senki ebből a világból,
lefordíthatatlan parancsszóra nyílt ki,
és az ősi ösztön magvait röpíti, |
|
 M
Adok, kapok és néha kérek,
nyitott szívvel, lélekkel élek,
s nem tűröm szememen a kendőt. |
|
 H
Kakukkal szállt vitába
Az egyszer-volt Szamár,
Dicsérni májust, szépet
Ki köztük jobb dalár. |
|
 H
Szél hordott eső esik,
mint sírás a háztetőn,
hozzád simulok szorosan,
hogy eldugjam szomorú gondolataimat, mint a félénk nők. |
|
 H
Byronom, én hősöm, Don Juanom,
s " A délibábok hősé"-ből Balázs!
Közös bennünk a kergetett álom,
s e szonettforma - múltnyi villanás.
|
|
 H
Az ember életében eljön az a nap,
amikor megszületik és boldogságot kap. |
|
 H
A szerelem emberi kapcsolat,
boldoggá tehet párokat.
Sok öröm, de még több bánat,
széles folyam, apad, árad.
|
|
 V
Igazságot kérek a tenger vizétől,
mindhiába várok, nem csobban.
Igazságot keresek gomolygó felhőkben,
nem mosdatják arcom szürke könnyeikkel. |
|
 M
Mikor a kék átmegy szürkébe,
s kellene a trére egy angyal...
A kezem, lábam mozdul érte,
nyáron, ősszel, télen, tavasszal. |
|
 V
Boszorkányság nem ősi rang,
tüdőnket élteti,
s gyásznépünk látja a halál
hogy söpri végre ki. |
|
 V
Derült az ég. A Hold nagyon sovány.
Körötte rezge fényben állnak ott
csodálva őt, a méla csillagok.
A Föld felé figyel ma tétován. |
|
 V
Nap a kiszárad fűre arany tűzet ont.
Kósza szélroham, magasra sepri a port.
Az állat és az ember izzad, piheg, szomjúhozik,
És egy kisebb fuvallat aranytűzzel játszadozik.
|
|
 H
Éjjeli csönd van, alszik az utca,
Kedvesem élt itt, íme, a ház;
Bár ezt a várost rég elhagyta,
A régi térre háza még vigyáz. |
|
 H
Nyár puttonya üresen áll,
Minden vágy vékony szalmaszál... |
|
.jpg) H
Bombák hulltak
mindenki ott bújt ahol lehetett,
az élet volt a legbizonytalanabb, aminek
minden percben vége lehetett. |
|
 H
Mintha ezüstpor lett volna,
úgy megfagyott a harmat,
felfedezték a deret,
az utolsó napon a nyugalmat.
|
|
 H
A fiatalok többsége kedveli a tudós zenét.
A tuc-tucot és ilyesfélét. |
|
 M
A létezés Parancs -
tőled van Istenem!
Magától Másra képes egy -
Teremtmény hogy legyen? |
|
 M
Fejem fölött dörög az ég,
Félelmetes a Mindenség,
Újra felhőszakadás,
Pusztító a villámlás! |
|
 M
Séta, pipacs, rét,
A harmat könnyként ragyog.
Idegnyugtató. |
|
 M
Felhők dühének továbbadom,
reményre elcserélt fáj-dalom,
"hisz érted élek..." |
|
 M
Most múlt az éjfél, s a pillanat
állt, én meg ültem - fáradt alak -
le kéne dőlnöm szépen, hanyatt,
kezemet kulcsra a paplanon, |
|
 M
Hát tölts a múltból, élj a mának, s várd a víg jövőt,
és sose hagyd az út szélén az árva szenvedőt!
Most jó a csöndben ringatózni őszidők dalán -
egy angyal fényes lámpát gyújt az ében ég falán. |
|
 M
friss levél rezzen, ahogy rára-
kódik a lombokra a pára,
a csöppök száma sokszor sok-sok, |
|
 M
Búslakodok, egy több mint ezer éves nemzet felett,
Ez a hazánk, így mi ezt szeretjük, mindenekfelett. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
