|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Belém döföd nyelved éles kését,
szavad rágalmaz, nem is kérdeztél.
Fülem süket, nem hallom hangodat,
kikapcsolom a telefonomat. |
|
 M
Szabott hosszú, életszál föl-le...
Hintába ültetett. Jótékony?
Idősík, véna hajszálvékony,
átszúrt falak. Jóslat képlete? |
|
 M
Tört harang csontja kondul álmatagon alant,
Szakadt húrral cseng az elfelejtett lant, |
|
 M
Töltsétek újra kelyhetek,
Szívből koccintsatok:
Egy kisasszonyt köszöntsetek,
Ki most esküdni fog! |
|
 M
Vele az évek, keserűen telnek,
S mire megérted, felnegyedelnek,
Életed elveszett, magad maradtál,
Nincs több ellenség, se testvér se barát, |
|
 M
eddig nem ezt kapott!
Tűnj el végre, tűnj már gyorsan,
el az életéből, |
|
 M
Ilyenkor virágzanak a kaktuszok minden éjjel,
harang formájú virágaik büszkélkednek szerte széjjel
Csodás színeikkel elbűvölik a lepkéket
amik vetélkednek a sárga színű méhekkel. |
|
 M
Festetted egy csodás réten
eszményi szép szerető
érzelmeid tartod féken,
Ő lesz a NŐ megnyerő! |
|
 M
Van hazám, de nincs otthonom,
éjjel, nappal utcán lakom.
Nem lopok, és nem koldulok,
akkor eszem, mikor kapok. |
|
 V
Kétfülű korsó, a máza ragyog,
csokrában napszínű remény vagyok.
Aranyló sárgaréz, vágott virág -
meddig tart vajon az álomvilág? |
|
 V
Ma csendes, szelíd hajnalra ébredek,
a kék eget nem takarják fellegek.
Nárciszok, jácintok szirmukat bontják.
nekem nyílnak apró pázsitviolák. |
|
 M
A csillagok alatt, fagyosan fénylik,
Minden mi maradt, a fejemben rémlik,
Régről hoztam, cipeli a hátam,
A hold fényében, míg bírja a vállam, |
|
 M
Ez így volt tegnap, és így lesz ma is,
egy keserű árnyékos óra,
mi kettőnk számára egy helyen született...
azokban a ritka évszakokban. |
|
 Gy.
Gyalogként futok, aprózom léptem,
dacolva felsíró álomképpel.
Felhőszárnyon csatázom és mégis
a játszma végén sakk mattot kapok. |
|
 M
Néma cigaretták
Égnek le hirtelen
A légszennyezettség sértetlen |
|
 M
Kicsit odébb a mezőn,szőke lány
andalog.Virágot szed és
gyönyörűen énekel.. |
|
 V
Markod-kalitkába zárt zizegőn reszketeg
Rab-rigóvá lesz a Nap fényberek üveggolyója,
Fényevesztett szíved tárnáiba engeded
És utolsó trillája aranyló mohafolyóba |
|
 M
Áruló vagy te, vak tanú,
varázsló, bűvész, hatkarú,
kezed akár a csáp, tapad,
szirupos mázad ránk ragad. |
|
 V
Jó volt haza jönni
Újra Rád találni
Újra megölelni
Karjaimba zárni |
|
 V
Jó lenne látni arcodat néha,
jó volna Veled az esti séta.
Hóban, sárban, nyári zivatarban,
kint a kertben a dalos tavaszban. |
|
 V
Aki névvel nevezte meg magát,
kiszolgáltatottá vált.
Titkait szimatolják,
ha van neki, megzsarolják. |
|
 V
Jer, üljünk a fa alá,
még felettünk van az égi örökkévalóság,
az igazság szélében,
a nagy almafa tövében, |
|
 V
Pokolba száll e a remény velem?
Kérdi elhalkuló hanggal,
Az Isten vajon szeretett engem? |
|
 V
Semmim nincsen és mégis van mindenem,
mert nincstelen -e az áradó patak,
mi szívemben duzzad. Omlanak falak.
Vagyon ez, amit nem őriz tenyerem. |
|
 M
Meghitt Tavasznak szép
Híre mendegél,
A hétköznapi félelem
Napsütést remél. |
|
|
|
Ma 2025. július 01. kedd,
Annamária napja van.
Holnap Ottó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
