|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 V
Fiatal lányok a pool
körül nevetgélnek,
Kacajukból érezni,az
idő közeleg |
|
 V
Bűvös nagy varázs alatt van
minden ág itt, tél van épp,
erdő hallgat mozdulatlan,
rojtos hó fedé, mint paplan, |
|
 V
Egy fejezet számodra véget ért
vár rád egy nyugodt messzeség,
míg mázsás teherként rám szakad
a keserű, való pillanat. |
|
 V
Jó volt Rád várni,
ölelni, csókolni,
nagyon boldognak lenni,
szárnyalni, repülni. |
|
 V
Mit ér a költő, ki versét fújja,
ha azok csak kongó rigmusok?
Úgy jó, ha tűzszava lángra gyújtja,
s fáklyaként lobogva lép az útra, |
|
 V
Ódon szöveg leng bennem
poros pókhálóként
egy-két harmatcseppel,
nem sok ez, de én vagyok |
|
 Sz
Kicsi voltál, sétáltunk a réten
testvéred, Ő elbarangolt éppen
Nap sugara ontotta a báját,
kicsi lelked számolta a vágyát...
|
|
 Sz
Leléptél!
hideg lábbal
hideg ágyról
hideg szívvel
|
|
 Sz
Tenyeremből etettem,
dédelgettem vigyázva,
nap fényében fürdettem,
ringattam hold sugarába`.
|
|
 V
Fúj a szellő, száll a felhő,
aztán tombol, villám vakít.
Feltámad a gyilkos erő,
hullám-korbács partot szakít. |
|
 V
Ha szabad verset írsz, tévedsz, mert az nem vers,
Azt hinni badarság, csak szótag… elegyes…
Nem vers, mert a vak szó benne nagyon vegyes. |
|
 V
Álmatlan, holdfényes éjen,
feltűnnek csillagok tengerében.
Követnek, mint árny-kísértet,
megbénítanak az emlékek.
|
|
 V
Egy nap új vendégem lett,egy
Fürjecske nálam letelepedett.
Idegesen szaladgált ide,oda
Rögtön gondoltam magamban |
|
 V
Zöldeskék este,
átlátszó pára
a csöpögő esőben
körbefog szelíden
|
|
 Sz
A ritmus, az idő fölbontásából keletkezett lüktetés,
Teljes értékében lelki fejlemény. Majd írásba átültetés...
A ritmus a szabályosan változó időegységekből jön létre.
Keletkezésével előttünk áll a végtelen idő sok kis része.
|
|
 Sz
Fénylik a Hold az égi udvaron
Körötte szikráznak a csillagok
Az éjszaka küszöbén dalolnak
|
|
 H
Ugye vannak még virágok,
és illatoznak is,
úgy ahogy azok is voltak,
mikor az eget a földön tudtam. |
|
 V
Fény fedte be árnyékodat,
elvakított a káprázat.
zuhogtak rám az emlékek,
mégis feledtelek téged. |
|
 V
Úgy hittem nincstelen, kolduló vértelen,
megkövült esélytelen...
Szelíd patak mossa, lelkemet ringatja
érzem nincs reménytelen... |
|
 V
Közeleg a Tavasz,
szépen süt a Nap,
bújnak a virágok,
kidugták orrukat.
|
|
 V
Az első erecske
úgy lopakodik lefelé
a száraz árokban,
mint egy macskamancs-
vég; |
|
 V
Február latyakkal köszön,
Rezignált esőcsepp-özön. |
|
 V
Talán ennek így kell lenni,
messzire menni,
titokban más csókját kérni,
szeretni, nagyokat nevetni, |
|
 V
Fenn a hegytetőn áll a kis hajlék,
megtört idős ember lakik ott rég.
Fenyőerdő veszi körül a kis lakot,
azt sem tudja már mily rég lakik ott.
|
|
 V
Sárga kalász tenger, ezer csónak rajta,
búzavirág szirom kedves ringó fajta,
nyugtatja az embert, mintha remény lenne,
kéklő mosolygása olvad a szemekbe.
|
|
|
|
Ma 2025. július 04. péntek,
Ulrik napja van.
Holnap Sarolta, Emese napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
