|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Történelmünk tanúsága szerint
emberek okoznak egymásnak kínt.
Istentől várnak bűnbocsánatot,
mikor közeledni érzik halálukat. |
|
 M
Tudom nem kérdezhetem,
De vajon mit vétettem el?
Mikor jobbra vitt az utam,
Mégis mért balra fordultam? |
|
 M
Nem nyílik virág a kertemben,
nincs már ott piros rózsaszál.
Sárgállott kankalin a réten,
amikor sietve elhagytál. |
|
 M
Tavaszt bontó orgona
sötétlila fürtje
illatozó muzsika
májusának kertje. |
|
 V
Átéltem már, hogy fölemel...
oly ismerős mozdulat.
Látod zuhanok. Eressz el...
nézd, magammal rántalak! |
|
 V
Hányszor zúztam össze magam!
Végül mindig kiteljesedtem,
s mind annyiszor éreztem,
hogy elvesződik valami bennem.
|
|
 V
Oly szép vagy, szép vagy, nyírfácska, te mindig,
A harmat óráin, s ha nap ragyog,
Hogy Oroszország tenélküled nincs itt,
És bájad nélkül magam sem vagyok. |
|
 Sz
Túlléptem az ötödik X-en
a nyugdíj felé közeledem.
Arra gondoltam tehát
lassítanám a munkát.
|
|
 V
Szemed tükrében egy árnyék,
Gyanús volt mindég nekem.
Mintha valamire várnék,
Az árnyékot csak figyeltem. |
|
 V
Betűk és szavak, csak az igazért,
ha sértő, csak tanulságként dobban.
A múltból hozott vastag szövegkönyv
titka a meggyűrt, szakadt lapokban. |
|
 V
Magam útját járom,
egyre kevesebb a barátom.
Kik nem értették meg |
|
 V
Duna-völgyi szent Tavaszban
Harsog a virágsereg,
Múltnak ágyán elszunnyadnak
A kopott évezredek.
|
|
 V
Szép vagyok, mint egy álom sziklába vésve,
mellemhez verődve oly sokan zúzódtak szét,
sok költőt sok szerelemmel ihletek...
az anyaghoz hasonlón, mi végtelen és mély.
|
|
 V
A tegnapi mámor még fogva tart
arany kalitkába gyűjti vén perceim
de elszállnak ében-kék ég alatt
sodorva magukkal fénylő csillagaim.
|
|
 M
Egy régi álom lesz kormányosod,
Ki égi pompás partokat mutat meg,
Folyókét, habjuk, mint arany, ragyog,
Hol karcsú, nyúlánk pálmafák erednek. |
|
 H
Vigyázza álmod
Óvó két kezem
Pihenj édesem
Álmodat őrizem
|
|
 H
Már virágba borult az erdőnk lombja,
Méhecskék raja zümmögve lopkodja,
Akác illata lengi be a tájat,
A bodzásunk most még magára várat.
|
|
 M
Megjegyzést tettem szép, erős karjára,
hisztis hangon feleselt, kirohant.
Elhíztam volna ? - jelezte sírása,
ajtaja nyitott védőszárnyakat. |
|
 M
Ihletem íráshoz
Igen ritkán van már
Súlyos gondok nyomják
testem-lelkem immár.. |
|
 V
Szomorú zsarátnokként pislog,
de még követel a halódó vágy.
A hamuból szökevényként röppennek,
a csillagfényű, apró titokszikrák. |
|
 Sz
Rengeteg gondolat
kavarog fejemben.
nem tudom miért
és honnan jut eszembe.
|
|
 Sz
Cinke-csicsergés,
Már költözök is jönnek.
Fény, szemvakító.
|
|
 M
Gondolatom száll,messze a távolba,
ismeretlen birodalomba.
A távolság szinte felmérhetetlen
ijesztő,égi fényekben. |
|
 M
Becsülni kincset, gyöngyöket
Oly távoli nekem,
Már iskolásként átcsúsztak
Az ujjközeimen! |
|
 V
Ennyit ér, mondd, Uram,
ennyi az életünk,
egy perc, és elsuhan,
s felhők közt ébredünk? |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
