|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Szerettem volna valamire menni,
a sok ember között,sikeres lenni.
Nem a büszkeség hajtott,csak a
tudat,hogy bennem is van akarat.
|
|
 H
Amikor a függöny újra lebbent,
Szívem egyre sebesebben vert.
Megjelent, s játszott Pierrot nekem,
Töltött ismét, kis időt velem,
|
|
 M
Kitisztult az ég kora reggelre.
ragyog a horizonton a Nap szeme.
A hó már beleolvadt a sárba,
meztelen csend ül a színtelen tájra. |
|
 M
Érzi, tudja, tetszik nekem,
Rajta is tartom a szemem,
Elámulok látásától,
Büszke, kecses tartásától.
|
|
 M
Imákból ágyat, hol lehajtom fejem,
álmodok szárnyat, mi nem veszélytelen,
aki repülni tud messzire vágyó,
könnyen eltűnik a valósnak látszó. |
|
 M
Sors és eső veri hazámat,
Mert csak széttépték a falvakat. |
|
 M
életfogytigra ítélve
rab vagyok a magam börtönében.
sorsom átka minden vétkem,
háborúban, szegénységben éltem. |
|
 M
Ha a szivárvány hídjára lépve
gyerekkorom értékeit szétszórnám a szélbe,
lebegne a tisztelet a tanárok iránt,
megbecsülés a felnőtteknek is jár, |
|
 H
Lelked minden rezdülését
érzem sejtjeimben,
nem vagy még Te letűnt szépség
érezned kell itt benn!
|
|
 H
Homloka gyémántjából
felszikrázik a túlvilág
orra hegyén földereng a köd -.
Megfagy az áll
|
|
 H
Ahol a bűnbánat kullog utánnad,
amit ezerszer megbántad.
Szeretnél mindent elfeledni,nem
lehet,kínoz a lelkiismeret.
|
|
 Sz
Szürke égből esőt permetez,
sáros a föld, hó után eped,
téli sportok isten veletek!
Lelkünkre ül a színtelenség,
|
|
 Sz
Talán nem is voltál,oly régen elhagytál,
Hogy tehetted ezt velem ,mikor azért éltél,
Hogy csak engem szeressél
|
|
 M
Mint hajótörött, ki sorokba ír csendet,
közben nem érti miért szenved, sóvárog,
körülötte áramlatok jönnek, mennek,
fenyegetők, villanó fények, viharok. |
|
 M
Raktam megint a vaskályhára, legalább meleg van,
A füst nem igen zavar, csak az, hogy pici gyertyám van.
Még jó, hogy egyedül vagyok, mélázok, elábrándozhatok a csonk gyertyán,
De gondolataim, mint csillagszóró szétfröccsennek a ceruzám csonkján. |
|
 M
Ledéren táncol kandallómban a láng
Ülök előtte várom, de nem jössz már.
Sötét felhőkbe bújtat a hó,
Vágyom utánad, ez lenne az útravaló? |
|
 M
Jégcsapokon zenél a szél
vad nótája süvöltve kél |
|
 M
Mesét álmodtál biztatót,
hol szebb a szép és jobb a jobb.
Egy új család várt rád amott,
ott megtaláltad otthonod. |
|
 M
Új lakásba költöztünk,
talán nyolcvanadszor,
katonáknak nem öröm,
de az ember harcol
|
|
 M
Gyülekeznek,egyre többen lesznek,
új egyenruhájukban díszelegnek.
Pirospozsgás orcájukon látszik az élet,
aggodó bizonytalanság kiséri őket. |
|
 M
De szép a táj! A hegytetőn a hó ragyog,
a Nap nevetve szórja rá a fényt
aranyt szitálva, sárga fáklyaként,
a szél szelíd, a fák között csak andalog. |
|
 M
Egy elhagyott kastélyban
egy elhagyott zongora.
Ütött-kopott, billeg lába,
hét húrja elszakadt. |
|
 M
A szoba épp lehűlt, nincs, aki begyújtson,
megnőtt a távolság az udvar végéig...
régen közelebb volt (a vén így emlékszik),
mintha minden dolog ott lógna a csúcson. |
|
 V
Ébredő nap sugarából
csábításnyi gondolatot.
Messze csengő madárdalból,
hűen kitartó dallamot. |
|
 V
Elsírtam már minden könnyem,
mosolygok én mindenen,
nem számít, ha megbántanak,
elfordítom a fejem.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
