|
Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
H
Történelmet lát mindenki másképpen,
56 aranykeretes fakuló tükrében.
Fájó sebeket tépdesnek fel,
lángok lobbannak, emlékezel. |
|
H
Az élet labirintusában
mindenki bolyong |
|
H
Fúj a szél,fújja a havat,
már alig látni az utakat,két ló húzza a szekeret,
prüszkölnek az iga egyre nehezebb.
|
|
H
A nap-csak-érte reggel,
A boldog jövevény,
Azt hitte, véle teljesül
Sok éltető remény.
|
|
MM
Csurran a szónak perctelen hangja,
szökken az éjjel mélykék haragba. -
Csillagok jönnek csábos ruhában,
fényt terít hold-kéz rájuk busásan. |
|
V
Választás maga az egész élet
választhatsz jó és rossz közül
választhatsz lét és halál közül
választhatsz szép és csúf közül |
|
V
Kint a hideg őszi eső, viharos széllel,
kisszobámban a kályha meleget lehel,
csak Te hiányzol szerelmem nekem,
hogy erős karjaidba bújjak kedvesem. |
|
V
A lét örök, de törékeny
amíg egész, tökéletes,
részekre hull, mert elreped,
új léteknek ad életet. |
|
V
Kacagni jó reménnyel szállván:
de délibáb ő, semmi más; |
|
V
Őszi falevelek, bontják most színüket,
Sodródnak a légben sírhalmod felett.
Sárgán, barnán, vörösen pompáznak,
Mélyen meghajolnak a nyárfa ágak. |
|
V
Fúj a szél, lobogva csattog a zászló,
Tartja magát a rúdon, belevaló.
|
|
V
Körbe járta házam, hideg kósza szél,
A hűvös szobában, csönd, unalom él.
Titokzatos minden a múltról regél,
A hallgatás üzen, talán van még remény! |
|
H
Előre nincs, ki tudja azt,
A sors kivel majd kit maraszt:
Ki lesz veled, ki ellened,
Ki lesz csak ismerős neked.
|
|
H
Az éjben bámulom az eget,
s számolom a Fiastyúk csillagait,
egy pillanatban léteznek, több pillanat nincs,
látni azt a vállra tetovált jelet . |
|
Sz
E honnak szülötte vagyok,
melynek szíve sokszor sajog.
De szólnak rabságból a dalok,
s vijjognak a szárnyaló sasok.
|
|
Sz
Csodáltam a tenger vad haragját,
Kedvesem nyugtató pillantását.
Távoli hajókat, vitorlát bontva,
Szél röpítette a habokat, hordta.
|
|
Sz
Halottaink bárhol vannak,
akár mennyben, vagy sírban
ránk most is úgy, csak úgy hatnak
szívünkön virág nyílhat...
|
|
Sz
Az én országom magával határos,
a hite szent, a törvénye világos,
csak leszakított testrészeit félti,
s e bánkódást az Isten is megérti,
|
|
Sz
Ó, az a Hold, a csorba-szélű!
Ázott-szemű sóhaj,
kutyaugatásnyi titkolt boldogság,
selyemfényű-sóvár óhaj!
|
|
V
Kihaló a láng, nincs bennem tűz,
Nincsen már cél, semmi, ami űz...
Porrá leszek, vagyis már hamuvá lettem,
Kínhalállal felér, eddigi életem... |
|
V
Szép emlékeim a mában
Mit őrizek, mint kincset
Alkonyatom mámorában
Álmot, harcot, s könnyet |
|
V
Vesztik színüket a napok szorgosan,
színét a pillanat őrzi csak,
majd, ha múlnak örömeink lassan,
örök gyönyört azok nyújtsanak. |
|
V
A fák alatt apró zizzenés őgyeleg,
mint színes pillék repkednek a falevelek.
Tegnap még gyönge napfény símogatott,
ma hideg ködös hajnalra virradok.
|
|
H
Kacagj a remény-délibábon,
Folyton csak ámít, hiteget; |
|
H
A Lét hármas keresztútján
Töpreng az Emberiség,
Hogy Istenhez melyik vezet,
Nem súgja se föld, se ég. |
|
|
|
Ma 2025. július 08. kedd, Ellák napja van. Holnap Lukrécia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|