|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Az ég bársony-kék színére szürkeséget festett az alkony,
A tenger hullámzó tükrében bánat festette meg arcom,
Álltam, néztem a messzeséget, éreztem a víz illatát,
Fenn, a felkelő Hold terítette millió kis csillagát. |
|
 M
Érik a szőlő, csordul a méz,
csókokat csenni kellene még,
téged feledni nem sikerül,
elbújt a Nap, de majd kiderül. |
|
 M
Talpra Papa,hív a Mama!
Itt az idő,gyere haza!
Ha vacsorát akarsz enni,
nem szabad a blattot verni. |
|
 M
A test, a lélek, a lét és elmúlás,
az emberiség és a Mindenség,
az imádat és a méltóság, |
|
 M
Bár hasonló földet akar, mely a végtelenből kiszakítva
a törékeny oltás nedűjét szívja,
amit megdermedten elültetünk lefagyasztva,
mikor a szerelem egyedi és örökre van adva. |
|
 MM
Komoran támad az ősz, metszőek a színek.
Jő majd még a tél is, de a szánkó még minek?
Ősz jő és átveszi a totális hatalmat,
Átszínezi a bokrot, leveleket, fákat… |
|
 M
Gyermekeim mind angyalok,,csak hiányoznak kis testükről a szárnyak
Felébredek reggelente és a csodaszép tengerpartról álmodozok.. |
|
 V
Mint száműzött vad hazámtól távol,
Fekete tenger partjait árván kószálóm.
Idegen kenyéren sínylődöm nyomorult
életem napjain tűnődöm,vergődöm.
|
|
 Sz
Az őszirózsa ösvényre
papírtalpú bakancs vétke,
s Isonzó vezetett…
|
|
 Sz
Belém az Isten szerelmet oltott,
a puszta lét is gyönyörű volt ott,
ahol az érzés erőt vett rajtam,
s szomjazó szájhoz tapadt az ajkam.
|
|
 Sz
Az öreg padunk
múltkor még ott állt
a park sétányán,
ahol oly sok álmot szőttünk,
|
|
 Sz
Mert Melanie asszonyért epedt
költőnk írt hát – mily megható -
egy "Hős-szerelmes" éneket,
s fiának egy kis "Altatót".
|
|
 Sz
Az időből mohón
egy jókorát harap,
és fuldokolva nyel
az éhes pillanat.
|
|
 Sz
Bárányom, hallgass!
Hegy lábán farkas,
hallása éles,
csendben bújj édes!
|
|
 M
Üresség tölt ki, mindenem elfogyott
lelkem a fájdalomtól vergődő fogoly. |
|
 M
A tükörben vége a nyárnak,
s a Nő egy almába harap, |
|
 M
Belülről őrölsz egyre jobban
mintha hatalmad lenne felettem
számomra úgy tűnik önmagamat elvesztettem. |
|
 M
Elindulnék,de lábam megremeg.
Ó égiek,kérlek segítsetek!
Nem"omolhatok" össze semmiképp
Bár szúrós a kaktusz,virága szép. |
|
 M
Szürkülő egekben
Poshad a Jövő;
Önfeladó egyénekből áll
A túlerő. |
|
 M
Ha szívetek sajog kegyetlen,
Az még kibírható;
De nem a tél egy szál pendelyben,
És mezítláb a hó. |
|
 M
Üdvözöllek Ősz!
Tudtam, hogy eljössz…
Te, mint ahogy hű korsó jár a kútra...
A nyár után, mindig hozzánk jössz újra… |
|
 Sz
A tó csokros vizének csobbanása
feszítve húzza színre a habot,
a katlan forr, mint néma zubogásban
forrnak agyamban a gondolatok.
|
|
 Sz
Az égen alkonyfény dereng
Homályba borul a Nap sugara,
az ősz szele érinti lelkünket, |
|
 Sz
Lassan folyik a víz,mossa a partokat,
messziröl jön elfáradt hosszú út alatt.
Jobbról balról fehérbe öltözött emberek
integetnek,falucca hajók vitorlát eresztenek
|
|
 Sz
Álmodom néha még rólad,
de már nem álmodozom.
Múltamnak része vagy,
|
|
|
|
Ma 2025. július 09. szerda,
Lukrécia napja van.
Holnap Amália napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
