|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Akarlak magasztosnak, elsődlegesnek,
begöngyölve jáspis, korall, igazgyöngyökkel,
ember-nyakékben, mi a bőrön susog, zizzen.
Tenyered vékony ereiből,
|
|
 V
Egyre nagyobb és erősebb traumatikus helyzetekben is vagyok,
De az utolsó erőmmel is küzdeni fogok,
Hogy ne kerüljek kórházba,
Ne legyek még több "kátyuba", |
|
 M
A család lett a kerted,
a gyermek benne nyílt,
a kertészről azt gondoltam,
gyakran sétálgat itt, |
|
 H
Az ég egy óriási arany tó
egy messzi nagy pusztaság - gondolkodó -,
mit ürességében, csendjében a levegőben alkot,
hol lassan az éj elmondja szomorú meséjét. |
|
 H
A semmibe lebegek, semmi vagyok.
Jobb, ha feladom, és már nem akarok. |
|
 H
Vékony vonalat lüktet ki a toll,
de görbe szárán véred iramol, |
|
 M
Vándorbotját földre teszi
Egy derűs helyen,
S mosolyog, hogy nekünk csendes
Verőfény legyen. |
|
 M
Hogy mire a Nap is felkel
ismernem kell titkait,
rám bízza, hogy mit kell tennem
vagy mondja, írjad itt... |
|
 M
aranyszálak kötik össze pókhálóként a nagy
fordulatot, újat teremtve őstermészetben.
Búcsúra van szükség egy találkozáshoz, melyben
rám borul az érzés, mint puha meleg takaró. |
|
 M
Itt van az ősz lásd kedvesem,
milyen jó, hogy fogod kezem. |
|
 M
Buddha-pózban ülök,
önismeretbe merülök,
elemzésbe menekülök. |
|
 Sz
Hervadtan halnak meg a réti virágok,
s a szitakötők nem repülnek többet,
már rozsdásak a fák levelei,
befedik a földet avarszőnyegként.
|
|
 M
Ha mégis rögzült néhány némafilm, álom-ablak,
kitárjuk együtt bízva még erőnkben, reggelekben.
Jövőnk szűk útjai cikáznak tenyér-ereinkben.
Jóslás helyett hálát mondunk az ébredő napnak. |
|
 Sz
A szél zenéjét hallgatom,
benéz az ősz az ablakon,
ölembe szürke könyv lapul,
emléket rejtve szótlanul.
|
|
 Sz
Mellém ültél a kútnál.
Annyit már megtanultál,
hogy éntőlem ne félj.
|
|
 Sz
Ismerőssel találkozom,
Mosolygok már előre,
De rosszul nézel te most ki!
Durr! Most lettem lelőve!
|
|
 Sz
A pókok könnyű, ragacsozó szála
keveredik az október hajába,
tapad bokorra, ágra, rojt-levélre,
majd ráfekszik a könnyűvérű szélre,
|
|
 Sz
Látom... bágyadt napsugár, lepihen a fák, bokrok tövében,
Már itt a tél, megjött hideg is, így ő is fázik keményen.
Még villant, de már lágyan, erőtlenül, szinte fakón,
A hideg meg erős, már nagyon hűt, nem elragadón…
|
|
 Sz
Mindketten mást akartak,
mégis lettek egy pár.
Elválni mégse akarnak
huszonöt éve már.
|
|
 Sz
Kalapács alatt a leány
Nagy mulatság lesz most babám!
Elkelt a lány, nagy az ára
Gyűrűt húzok az ujjára.
|
|
 M
Félelem járta át rettegő lelkemet,
felettem a halál, madárként repkedett!
Lazult a rosszullét, valamit engedett,
hideg szorítása megszűnve, elveszett. |
|
 H
Lassan leszállt az alkony,
kettesben ültünk a padon.
Találtam egy búvóhelyet,
ahová elrejtem kincsemet.
|
|
 Sz
Szomorú az égbolt,
a felhők könnyei folynak
Sír a szél a mezőn át,
bús, őszi dalt trombitál
|
|
 M
Zajosan élt, de halála csendes,
megbékélt magával, békés, kedves. |
|
 M
Október másodikán,
harmincnyolc éve,
láttad meg a Napot,
drága szép Nagy fiam, |
|
|
|
Ma 2025. július 08. kedd,
Ellák napja van.
Holnap Lukrécia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
