|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 V
Csak egy jó szót, ha tudsz, mondd hát,
ne rejtsd el azt szívedbe;
a kínt, mint szép virágos ág,
oszlatja szét majd rendre. |
|
 V
Őszi szellő lengeti a fákat,
hull az elsárgult levél,
őszi avar festi be a tájat
akkor is vidám legyél... |
|
 M
Oltár fehérlik, forrásvíz csobban,
éjjel itt nimfák leple lobog…
halkan a nesszel… az avar ropog!
Istenek bújnak minden bokorban…! |
|
 M
"Számolok... Tudni akarom,
Hány gyöngyszem csillog tollamon,
Mitől vagyok szépséges én!" |
|
 M
A Lét örökbe fogad
Boldog pillanatokat,
Elmúlhatunk, boldogságunk
Mindörökre megmarad. |
|
 M
Az ember néha leszámol az ésszel.
Tiszta a szíve, de puszta az ágya,
dús ölelésre vágyna, hiába. |
|
 M
Lombja lebeg, körbe jár,
Muzsikája messze száll.
Komor felhő szundikál,
Álmában les, esik már... |
|
 M
Ez a szeretet gyönyörű- akkor mikor itt lettél nekem
pufók rózsás arcocska-Szóval felejthetetlen
Úgy éreztem, nincs téli hideg csak a szelid őszbe hajlunk |
|
 V
Egy reményvesztett kusza hajnalon,
álmatlanul forgolódtam ágyamon.
Túl sokat gondolkodom a tegnapon.
Egy elmulasztott, meg nem élt pillanaton. |
|
 Sz
Lelkem zavaros, viaskodik,
Reszket, mint a csillagok.
Békesség, öröm rég elkerül,
Néma a száj, elvesztek a gondolatok.
|
|
 V
Bízok Istenben, hazában, az emberekben.
Bízok, hogy nem végezzük mindnyájan vermekben.
Bízok az emberségben, a környezetemben.
Bízok, hogy szebb és jobb lesz, az eljövendőben. |
|
 V
Szemedbe költöztek a csillagok
a felhőktől terhes égbolton
– villám és dörej –
szél járja a borult eget |
|
 Sz
Mikor kint megláttalak, megszerettelek,
De ott hagytalak a hideg télben.
S most a tavasz jöttével újra kereslek,
Soha nem foglak látni, úgy féltem!
|
|
 V
Szél macerálja a vizet,
a taraj habosan liheg,
s a csöppjeire tört elem,
szétszóródik a köveken, |
|
 V
Hiszen a gyomrom már egyre nehezebben bírja nélküle,
Ezért akkor is veszek kettő adagot belőle,
mivel ennyit meg kell ennem, hogy nyugodtabb legyen a
bendőm tőle. :) |
|
 H
A réten rémült birka bámult rám,
Embert először engem látott tán.
|
|
 H
Apám a magasba emelt,
könnye patakzott szótlanul,
és én semmit sem értettem
akkor, azon a bús hajnalon.
|
|
 M
A lelkek nem szeretik a földet,
váratlanul találkoznak velünk,
inkább feledni akarnák a megsértett szenvedőt,
bátortalanul, lassan hátra húzódnak |
|
 V
Az eperfagylalt visszanyalt,
frissen vasalt ingedre hasalt.
Rózsaszínű foltot hagyott,
mint egy pecsét, úgy ragyogott, |
|
 M
Mint a festő, fényecsettel
érkezett meg a szeptember,
libben vállán köd-köpönyeg
borítják hulló levelek. |
|
 V
Ázok és fázok és megállok,
Lecsurgó vízre rácsodálok.
Fénynyalábok a vízcseppekben,
Tükröződnek a tág szememben. |
|
 M
Elfeledni, minden rosszat,
amin már változtatni
úgysem lehet soha,
de ha szép volt, nem is akarunk. |
|
 M
Toppant botomnak nem nő szárnya,
beakadtam a változásba,
az idő szétesik gerezdre,
egy minden reggel, nappal, este, |
|
 M
Csodás a pillanat, áthat
szívet, lelket melengető
bújj hozzám és mindent láthatsz
mi lényemből szerethető |
|
 M
A líra is csak közlések sora,
az átlagolvasó nem ostoba.
Nem hagyja õ, hogy a józan eszét
egy költõ-klón verssel verje szét. |
|
|
|
Ma 2025. július 09. szerda,
Lukrécia napja van.
Holnap Amália napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
