|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 V
Soha ne mondd semmire, hogy MAJD!
Töröld ki ezt a szót szótáradból,
nem tudja senki, hogy lesz-e még majd,
mindent amit szeretnél, MOST azonnal.
|
|
 V
Mint a szőlőszemből kihátráló darázs,
úgy osztom be órám nektáros perceit,
hiszen napfény bujkál, hűvös szél fúj megint,
majd esőtől fullad hamvába a parázs. |
|
 V
ha
vérrel zajló
is szememből
a könny patakja, |
|
 V
Fölbolygat, mint falut az idegen,
hogy hiányzik belőlem a jelen,
mert minden múlik és minden jövő,
még lélegzetem sem jelen idő. |
|
 V
Mint a sakál, felvonítok a sötétlő égre,
Hátha kapok szerető csillagfényt egész éjre…
Telhetetlen az idő, nappalt már is fedte...
Ahogy nézem, jő az éj, fekete, de őszinte... |
|
 H
A NAP-csak-érte reggel,
A boldog jövevény,
Azt hitte, véle teljesül
Sok éltető remény. |
|
 M
Felhők mögé bujdosott a fény,
nem ragyog Nap szeptember egén,
csak fém-szín gyöngyök fénylenek
az udvar zöld gyepén. |
|
 M
A síromra mikor hoztok
a koszorúba font virágot,
ott hervadnak majd a fejfám alatt,
nem fogom érezni az illatukat. |
|
 Sz
homályos még az égbolt
lassan hatol át az égen a fény
szürkeség oszlik, fürtösödik
a hajnali pír felvirágzik
|
|
 M
E puszta földbe régen,
mint gyom kapaszkodott meg;
finom növény a végek
gyepűin elnyomott lett. |
|
 M
Ekkora egy hatalmas víz!
Hömpölyögve, lassan,
Úgy, hogy ne hallhassam, |
|
 M
Már fönnakadt a szégyen
a határkerítésen,
vak rémületet font át,
késéles drótból fonták, |
|
 M
Aranyló fényben érik a szem,
csorduló édes nektár,
dombokon messze ősz jár,
amíg jóízűn eszem. |
|
 M
Mikor megszülettem, nagy vár állott,
Megöregedtem, már majd' elmállott.
Nincsen már belőle, csak kőhalom,
Ahogy nincs menedék… csak fájdalom. |
|
 H
Elysium hozzád közel,
Mint szomszéd helyiség,
Ha hódolód ott várja be
Üdvét vagy Végzetét… |
|
 M
Ma egyesegyedül elmentél,
nem láttalak csodával határos módon,
|
|
 M
Lehet benne fürdeni, úszni, hajókázni
Vizi biciklizni, belesni és szörfözni.
Nagy élmény naplementében csak ücsörögni a parton,
Várni és átélni, hogy beborítson minket az alkony… |
|
 M
Ahol a resti holdra száll,
lipántos csirke álldogál.
Garatra hull az ősi jel,
részegen nyög és mégse nyel. |
|
 Sz
Nekem a szerelem
viszonzatlan érzelmeket jelent,
sok csalódást, megalkuvást,
biztonságos elfogadást.
|
|
 M
Úgy szállnék én is
bele a nagy Világba,
hátha vár valahol
a szívemnek párja. |
|
 M
Mi lesz veled drága világ?
Kopár földön nincsen virág!
Istenadta létünk ma már,
nemes helyett, olcsó bazár. |
|
 M
meg-megvillanó
mese lesz az arca,
s a kibukkanó
napsugárba tartja. |
|
 M
Álomba ringató
karomban tartalak,
édes kisfiam, |
|
 M
Látja, hogy sötét szurdokban
Árad a Jövő-patak;
Liberális pocsolyákból
Szemébe ver a latyak. |
|
 Sz
Ifjúságom emlékei
éltetik a lelkem,
sok szomorú órámban
rájuk emlékezem.
|
|
|
|
Ma 2025. július 09. szerda,
Lukrécia napja van.
Holnap Amália napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
M
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
