|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 V
iskolaszelek fújnak dúlnak
tépik a fákat törik az ágakat
levelet sodornak néhány gesztenye
s dió úgy dönt még fennmarad |
|
 H
A villamos dugig tele,
Ül Száska, nézeget,
Mellette hajlott, ősz öreg
Csak áll és szédeleg...
|
|
 H
Mennyi van még?
Majd elválik…
Együtt élünk
Mindhalálig. |
|
 V
Ötven éve, izgulva,
remegett kezem és a lábam,
mentem érettségizni,
szeretett Iskolámba. |
|
 H
Váratlan érkeztél, a távolból hírtelen,
mint ahogy nyári Nap áttör a fellegen.
Boldogságunk csupán ábrándos képzelgés,
semmit nem ér, ha nincs hozzá ölelés. |
|
 Sz
Megérem én még a hetvenet?
adjam sziporkázó lelkemet?
nyújtsak én még vigaszt, hogyha kérsz
fogjam kezed csendben, hogyha félsz?
|
|
 Sz
Fehér falra firkált fekete folt
ártatlan lélek első vétke volt.
Tisztaság elleni szemét,
rontásnak indulón pecsét.
|
|
 Sz
Aggódom érted én hazám,
imákat mormolok óraszám;
megrázó az, hogy hirtelen
ezernyi idegen itt terem.
|
|
 Sz
Hozzád menekülök egy őszi hajnalon
múlt-szigetek mentén fehér álomhajón.
Pedig itt szeretnek, senki nem űz engem,
szavak lángjaitól meg nem perzselődtem,
|
|
 Sz
Kedves Fiatal Társaim,
Húsz és nyolcvan között,
Halljátok nyugtató szavam,
Mely bennünk megrögzött:
|
|
 Sz
Nincs kerítés, nincs határ,
szabadon száll a madár,
ha szétdúlják, szétszedik,
újra rakja fészkeit,
|
|
 Sz
Rám hagytál, édes, két dolgot, -
az egyik lehetett
az Égi Atyától való
hűséges szeretet;
|
|
 Sz
A végtelen tajgában, minden dombhajlat,
Tán’ a szomszédos dombhalat tükörképe.
A fenyvesen benőnek minden halmokat,
Medvének kedvence, szamóca szedése.
|
|
 Sz
Okker-arany fényben úszó naplemente
az égbolt alját szenvedéllyel bekente.
Délceg szarvasbőgés hasítja az estet,
hívószava tehéncsoportot édesget.
|
|
 H
Varsóba tart az expressz, a helyem – tizenhármas.
Előjel is lehetne, de rosszban nem hiszek.
Én Minszkig, útitársam meg Bresztig. Őrnagy, vállas…
Beszélgetésbe kezdünk. Nem könnyű nyílni meg... |
|
 H
Lélekharang szólt, a kihalt őszi éjjel,
távoli falucska, így szenderült el.
Parányi fénysugár parázslik szegényen,
halkuló hullámok hangja szolít mélyen. |
|
 H
A templomban találkoztunk, úgy tűnik:
hogy a mennyben is együtt éltünk valamikor...
Az istentisztelet után jártuk az utcákat.
- Mennyi átkozódást hallottunk az emberek szájából -. |
|
 V
Akkor, azon a hajnalon összeért, remegett ég és föld,
morajlott az égbolt, mint a vadul hömpölygő tenger.
Sűrű jégzápor alól hörgő hanggal jajgatott a virág,
a kalász, és minden, minden ami sárga, piros és tarka. |
|
 Sz
Álmatlanság után pirkad a hajnal
A végtelen út kanyarogva jár
Csillogón fénylik az éji zápor után
Madarak zengik víg dalaikat
|
|
 V
Havazik a szívem fölött
bíbor könnyfelhőből -
esik reá jeges áldás
lélek-kesergőtől. |
|
 V
Szúnyog Szilvi kecses rovar,
hosszú lábak, recés szárnyak,
nagyot csíp a szívókája,
friss vért tölt a potrohába. |
|
 V
Nem tudtam, miért tündököltél,
hogy fehér arcod rózsa lett…
A határszélen úgy örültél,
hogy sugárzásod körbevett, |
|
 V
Mikor sötét aknában megindul a kaparó
Várja lent, a bányászt feketeszén és bányaló
Így köszöntik a pajtások egymást JÓSZERENCSÉT!
Szénporos sötétség arcaikon árkokat vés |
|
 V
Faágra ül a sárga csönd,
s míg himbálódzik odafönt,
megringva hallgatja a nád,
a besurranó víz dalát, |
|
 V
Már üres a nyomor, a meghatottság,
Ránk lőcsölték, nincsen jó megoldottság.
Hajnalhírre fény szűrődik a leplen,
Ez a mai világ és ez végtelen?
|
|
|
|
Ma 2026. június 18. csütörtök,
Levente napja van.
Holnap Gyárfás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
