|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Buddha-pózban ülök,
önismeretbe merülök,
elemzésbe menekülök. |
|
 Sz
Hervadtan halnak meg a réti virágok,
s a szitakötők nem repülnek többet,
már rozsdásak a fák levelei,
befedik a földet avarszőnyegként.
|
|
 M
Ha mégis rögzült néhány némafilm, álom-ablak,
kitárjuk együtt bízva még erőnkben, reggelekben.
Jövőnk szűk útjai cikáznak tenyér-ereinkben.
Jóslás helyett hálát mondunk az ébredő napnak. |
|
 Sz
A szél zenéjét hallgatom,
benéz az ősz az ablakon,
ölembe szürke könyv lapul,
emléket rejtve szótlanul.
|
|
 Sz
Mellém ültél a kútnál.
Annyit már megtanultál,
hogy éntőlem ne félj.
|
|
 Sz
Ismerőssel találkozom,
Mosolygok már előre,
De rosszul nézel te most ki!
Durr! Most lettem lelőve!
|
|
 Sz
A pókok könnyű, ragacsozó szála
keveredik az október hajába,
tapad bokorra, ágra, rojt-levélre,
majd ráfekszik a könnyűvérű szélre,
|
|
 Sz
Látom... bágyadt napsugár, lepihen a fák, bokrok tövében,
Már itt a tél, megjött hideg is, így ő is fázik keményen.
Még villant, de már lágyan, erőtlenül, szinte fakón,
A hideg meg erős, már nagyon hűt, nem elragadón…
|
|
 Sz
Mindketten mást akartak,
mégis lettek egy pár.
Elválni mégse akarnak
huszonöt éve már.
|
|
 Sz
Kalapács alatt a leány
Nagy mulatság lesz most babám!
Elkelt a lány, nagy az ára
Gyűrűt húzok az ujjára.
|
|
 M
Félelem járta át rettegő lelkemet,
felettem a halál, madárként repkedett!
Lazult a rosszullét, valamit engedett,
hideg szorítása megszűnve, elveszett. |
|
 H
Lassan leszállt az alkony,
kettesben ültünk a padon.
Találtam egy búvóhelyet,
ahová elrejtem kincsemet.
|
|
 Sz
Szomorú az égbolt,
a felhők könnyei folynak
Sír a szél a mezőn át,
bús, őszi dalt trombitál
|
|
 M
Zajosan élt, de halála csendes,
megbékélt magával, békés, kedves. |
|
 M
Október másodikán,
harmincnyolc éve,
láttad meg a Napot,
drága szép Nagy fiam, |
|
 M
Lágy a hangod, türkizkék a lelked
és hófehér a vágyad szívedben
mellettem több bánatod, tudd, nem lesz
aludj kicsim, Te leszel mindenem! |
|
 M
s míg jelöletlen utad rója,
az öreg óra mutatója,
te igyekvőzöl rátalálni,
s az egész élet elkezd fájni, |
|
 M
Hűvös a szél, körbejár,
búsan gubbaszt két madár,
szárnyuk gyenge, görbe már -
hová lettél drága nyár? |
|
 M
Est szőnyegére fátylat sző az éjszaka
S még nyári álom elterül szempillámra
A hold lassan ballag csillagai között
Alszik a táj, békés, csend honol mindenütt. |
|
 M
A nap lassan esti nyugovóra tér,
a meleg alkonyban kigyulladt a fény.
S a szerelmesek lassan elindultak.
|
|
 H
Hatalmas fal vette körül a vár épületet,
Hol szerelmes szíve sokat szenvedett.
Szívét adta könnyelműen Hamletnek, ki
Nem adott neki mást, csak üres ígéretet
|
|
 M
Borzadok a szél ringatásától,
imákat mondok, hogy jöjj,
arcom az ég felé emelem,
és boldogan csorog a könnyem a földre, harmatként. |
|
 M
Hullócsillag, reméljek
aranykinccsel bárkát,
vagy undorral ne féljem
a szép szavú ármányt? |
|
 M
A lírikus kopott kabát,
ki kifordítja önmagát,
a bélésével kérkedik, |
|
 M
Ember csak tervez,
Lélek meg a partnere.
Jó elképzelés. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
