|
Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
Sz
Mr. Hardy széke
egyszerű, szép remek.
A víz nem korrodálja,
a széltől nem remeg.
|
|
Sz
Az éjszaka bezárja az égbolt kapuit.
A sötétbársony lepel világosodik.
A pirkadó hajnal elmossa a Hold fényét, szelíd rózsaszínre,
lilásra majd kékre festi a horizontot.
|
|
H
Markomba szorítom
az életet, ifjúságom
elszállt, megkopott.
|
|
H
A jó pálinka legféltettebb titka,
a gyümölcs legyen féregmentes, s tiszta,
mit akár fáról, akár földről szednél,
de jó étvággyal magad is megennél,
|
|
H
Két napig erősen szeles, viharos volt az idő,
És a felhőalap alacsony, nem elkerülhető.
Addig barakkban kártyáztak, az időt eltöltendő. |
|
H
Mint árva felleg föld fölött,
tengtem-lengtem míg hirtelen
tekintetem megütközött
egy sárga nárcisz-tengeren; |
|
H
Nemrég vad tüzével lobogott a nyár,
ma termését learatva szárad a határ.
Délidőben augusztus még nyarat kántál,
hűs nedvével harmatoz a kora-hajnal. |
|
H
Szerelem, szeretet,
Titkolt gondolatom,
Életen át tartson,
Ez lenne óhajom. |
|
H
Első perctől kezdve, hazudtál nekem,
izzítottad lelkem, tudod, rendesen!
Játszottál, mint gyerek, űztem gondodat,
érzelmeim láncán fűzted sorsodat!
|
|
H
„A nap rám nem fog sütni!”
A virág – odavan…
„Ő téged elfelejtett!”
A szél így gúnyosan. |
|
H
Mikor a kertre lomhán leszáll
és csendet kiált az éjmadár,
előbújnak az apró neszek
a tettek alól, s észreveszed, |
|
Sz
Kiballagok a temetőbe, elmondok
Érted egy fohászt és megelevenedik
az a perc, a fájó régi kép múltamból.
|
|
Sz
nyűjjük szövetét a Földnek
de akié mindenkori jelenének
akkor-ja és most-ja
'a kelme elszakadásának
|
|
Sz
Antropomorf világképünk
vizuális képzeletünk,
érzéseink, fogalmaink,
álmaink, vágyaink, emlékeink
|
|
Sz
Napot álmodtam száz sugárral,
de egyetlen szál sem sütött,
így én kentem be sárga sárral
az érni készülő tököt,
|
|
Sz
Élete végez vele!
Érzelmekből egy csepp sincs a vénádban,
hová tűnt az eredendő báj, szeretet?
volt ,'mikor megszülettél, mert én vágytam
|
|
Sz
Az ibolya várt a kertben
a rózsára, mikor nyílik már;
az idő rá nem tudott várni,
s elvitte túl korán.
|
|
Sz
A két gép a hangárok előtt várta a pilótákat,
És kapitány, mindig maga próbálta ki hajózókat.
|
|
Sz
Míg gyermek voltam
közel halálhoz nem engedtek.
Míg gyermek voltam
nem jártam bús temetőkertet.
|
|
Sz
Sírok érted, szívem sajog
Könnyem a gyertyafényben csillog
Bánatomat figyeli az ezüst Hold
Nekem ad ma éji szerenádot
|
|
Sz
Ó mennyire szeretnék mellette lenni.
Gondját, baját gyorsan feledtetni.
Szeretnék biztatón nézni a szemébe,
Hogy minden nehézség eltűnjön előle.
|
|
H
Vagyok, aki voltam,
leszek, aki vagyok,
tapasztalatokkal gazdagabban.
|
|
V
Hisz ez az írásban említve van.
Hisz a Második Eljövetel van.
Második Eljövetel! Ki se mondtam
még és egy hatalmas Spiritus Mundi kép |
|
V
A nép elindult, nincs ki zabolázza,
van szitkozódás itt-ott, hébe-hóba,
de aki elszánt, sohase lesz gyáva,
és biztatatták is, hogy örömmel várja, |
|
V
Nem volt anyád, 'ki fogta két kezed,
bántott, ha remegett ki szíved
csak gyűlölet égett a szemében
gonosz erő lakott lelkében... |
|
|
|
Ma 2026. június 17. szerda, Laura, Alida napja van. Holnap Levente napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|