|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 V
Fekete gyöngyszemek
gurulnak
a papír felett. |
|
 V
Szerelmet éltél velem s én veled,
terveztünk családot, virágos kertet.
Összetartozásunk házasságot kötött. |
|
 M
Ma még talán kiskorú
Az a titkos háború,
Amitől az egész Földet
Felzabálhatja
A szú. |
|
 M
Emlékez minden egyes napra
Emlékez minden egyes bajra
Mert attól lesz hálás a szív
Ha örömmel viseli a kínt |
|
 M
és még mielőtt
e zombi ismét fejedre nőhet,
eltaposod
a régi szeretőket |
|
 M
Bár sok szerette vágytelt perceid,
Hamisan-híven formás testedet,
De egy, csak egy zarándok-lelkedet,
Változó arcod bús vonásait. |
|
 V
Hiába múlattam az éveket, a feladat
vénségemre talált meg? Azóta jókat derülök,
amikor fejem fölött
órám, az idővel egyezkedik! |
|
 V
Ha vén, s ősz leszel, s közel az az út,
s a tűznél bólogatsz, vedd könyvemet,
s csak olvasgasd, és álmos két szemed
mély selymű lesz, és vissza tér a múlt; |
|
 M
Szőrős és csíkos lett a tigris,
Így, el tud bújni, akárhol is. |
|
 M
Áradnak a szavak, mint hosszú folyó,
végül eltűnik mi is a mondandó. |
|
 M
Mint aki vízbe pottyant, úgy éreztem magam az ajtónyitással
megszakított, de végül is helyreállt szóáradatban.
Betévedt utas lettem, hallgatag vagontartozék. |
|
 M
Kalap alatt fejed,
sötét napszemüveg,
márkás, drága sminkek,
ragyogó ékszerek, |
|
 V
Elámulok rajtad kedves,
az életet szereted,
mitől vagy Te mindig lelkes,
mosolyogsz, mert ezt Teszed!
|
|
 V
A mennyek súlyos, színpompás brokátját
Aranyos szállal fényesen hímezve;
Az éj, a nap, s a félhomály palástját
Ha birtokolnám ezüsttel beszegve, |
|
 V
Járom az utam, de sehol se talállak,
furcsa holdvilágban, bűvöl el a bánat.
Sajgó csillagok közt, sötétlő éjfény!
ég még szívemben, a halovány remény. |
|
 V
Szép, nemes tervét, hogy valóra váltsa kovács
öntve, formázva vasát, azért nagy tüzet éget.
Művész, ha izzó tűz nélkül alkot bármily szépet,
legfinomabb, s remekebb nem lesz az az alkotás. |
|
 V
Titoknak madara mit rejtesz, mit takarsz?
Gyér tollad átsejlik, akár a krétarajz.
Múltadnak bűnei haldokló csillagok,
törtfényük leplednek szitáján átragyog. |
|
 V
megújuló remények rohannak
a neuron fraktál hálózaton
melyek nemes lélekben fogannak
a közvetített gondolatok |
|
 M
Az úton többé már nem lépsz elém,
mint ki messzi földről hazatér.
Mosolyod titkokat nem ígér,
szemedből sem int felém remény. |
|
 Sz
Magányosan járom útjaim
Árnyak terülnek életemre
Álmaimban élnek az emlékek
A rigófütty is egyre csendesebb
|
|
 M
Nem hiszem, hogy már nem gondolsz rám,
nem tudom, miért hagytál el engem,
csak azt tudom, hogy borzasztóan fáj,
mert nagyon-nagyon hiányzol nekem. |
|
 M
Átitatva,nem rivallón -
Falamon így mered.
Zaccos talány volna ez,ó,
Néznék az emberek. |
|
 M
Álmomban meglátogattál és elbúcsúztál.
Örökké szeretni foglak,
hisz az emlékek nem fakulnak. |
|
 M
Játszd a játékodat,
kicsinyes, botor,
tanulnod kell sokat,
nyomomba loholj! |
|
 M
Többször döntöttem élet nagy kérdéseiben,
De fölöttébb mellényúltam a mértékében.
Sohasem volt jó tanácsadóm, aki támogat,
Az ember, elmúlt életében már csak válogat. |
|
|
|
Ma 2026. június 17. szerda,
Laura, Alida napja van.
Holnap Levente napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
