|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Nem vagyok Ég, nem vagyok sár,
nem tartozom a Világhoz,
és más világok sem mondhatják rólam ugyanezeket.
|
|
 M
Pap keresztel, szentel vízzel.
A génemben van a jövő,
Amit adott a teremtő. |
|
 M
Mi volt a bűnöm azt már nem is tudom
Bár írt valamit, de nem publikálom
Ürügyet keresett, letelt az időm
Skalp vadász volt, a hűséges szeretőm |
|
 M
Varjak lepik el a fa tetejét,
a tücsök már nem játszik víg zenét.
Őszi esténk hamar alkonyba hull,
a Tisza- tájra fáradt csend borul. |
|
 M
Majré, ne legyen,
Tátsd ki a szád: beletesz!
Bátorság, erény! |
|
 M
és ketten őrült csöndben állnak,
nekifeszülve a világnak,
az Úr, s a Fiú, kéz a kézben,
elnyűhetetlen hófehérben. |
|
 M
Tudom, hogy ez álom csupán,
de álomnak is csodaszép,
szeretkezéseink után
kedves lényed odalép... |
|
 H
Ne higgy a fájdalomnak - az gyakran becsap. |
|
 M
A holdfény csak pislákolt,
imbolygó tűzként szüremlett át
gomolyfelhők lebegő fátylán. |
|
 V
Egy szegény asszony, kinek fiatalsága a lánya,
elutaztak egy idegen országba,
hol egy jobb életért reménykedtek,
talán Indiába. |
|
 V
Ha sírni látsz, ne kérdezd miért?
Sokan bántottak a semmiért.
Naphosszat magamban ballagok,
nem kérdi senki sem ki vagyok, |
|
 M
Még ma is a fülemben csengnek
a szép régi dallamok, amikre táncoltunk,
és akkor voltunk nagyon boldogok! |
|
 M
Hazafelé, széllel szemben, egymagamban állok
Nyomasztanak a körülöttem settenkedő álmok
Fájó visszaemlékezés, nem nyílnak a bezárult ajtók
Érzem, hogy még a koldusnál koldusabb vagyok. |
|
 M
egy óriási legelő, s a kék ég,
és végigkóstoltuk az egész rétet,
befalva, ami ehetőre érett, |
|
 V
Az éj sötétjében kuvikok röpködnek,
A fejfák felett meg szellemek lebegnek.
Nem látunk, csak tapogatódzunk sötétben
Bízzunk, hogy szebb jövőt látunk meg reggelben. |
|
 V
Csak egy jó szót, ha tudsz, mondd hát,
ne rejtsd el azt szívedbe;
a kínt, mint szép virágos ág,
oszlatja szét majd rendre. |
|
 V
Őszi szellő lengeti a fákat,
hull az elsárgult levél,
őszi avar festi be a tájat
akkor is vidám legyél... |
|
 M
Oltár fehérlik, forrásvíz csobban,
éjjel itt nimfák leple lobog…
halkan a nesszel… az avar ropog!
Istenek bújnak minden bokorban…! |
|
 M
"Számolok... Tudni akarom,
Hány gyöngyszem csillog tollamon,
Mitől vagyok szépséges én!" |
|
 M
A Lét örökbe fogad
Boldog pillanatokat,
Elmúlhatunk, boldogságunk
Mindörökre megmarad. |
|
 M
Az ember néha leszámol az ésszel.
Tiszta a szíve, de puszta az ágya,
dús ölelésre vágyna, hiába. |
|
 M
Lombja lebeg, körbe jár,
Muzsikája messze száll.
Komor felhő szundikál,
Álmában les, esik már... |
|
 M
Ez a szeretet gyönyörű- akkor mikor itt lettél nekem
pufók rózsás arcocska-Szóval felejthetetlen
Úgy éreztem, nincs téli hideg csak a szelid őszbe hajlunk |
|
 V
Egy reményvesztett kusza hajnalon,
álmatlanul forgolódtam ágyamon.
Túl sokat gondolkodom a tegnapon.
Egy elmulasztott, meg nem élt pillanaton. |
|
 Sz
Lelkem zavaros, viaskodik,
Reszket, mint a csillagok.
Békesség, öröm rég elkerül,
Néma a száj, elvesztek a gondolatok.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 28. hétfő,
Vencel napja van.
Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
